Page 165 - Renee Hobbs, David Cooper Moore – A médiaműveltség felfedezése

6. fejezet: Mindennek van szociális vonatkozása 163 Amikor egy ötödikes philadelphiai kislány levelet írt az Egyesült Államok elnö- kének arról, hogy zaklatják az iskolában, a legtöbb társa meglepődött. A legtöbb olyan gyerek, akit a társai molesztálnak, nem szól erről senkinek. A zaklatás elszen- vedéséhez nagyfokú szégyenérzet társul. Ahhoz is bátorság kell, hogy egy közeli barátnak beszéljünk róla. Ám a fájdalom, amelyben Ziainey-nek az iskolai szekálás és csúfolódás célpont- jaként része volt, arra ösztönözte őt, hogy írjon az elnöknek, amikor megtudta, hogy egy másik diák öngyilkos lett, miután évekig szenvedett az iskolai zaklatástól. A kézzel írott levelet Ziainey apja e-mailben elküldte Obama elnöknek, az el- nök pedig – láss csodát! – válaszolt a kislánynak, megköszönve a levelet és báto- rító szavakat intézve hozzá, amelyek arra inspirálták Ziainey-t, hogy az iskola más diákjaival közösen egy önsegítő csoportot hozzon létre. Empatikus és bátor tettein keresztül Ziainey felfedezte a műveltség ön- és világmegváltoztató erejét. Ebben a könyvben a műveltség szót a mondanivaló szimbólumok formájában történő megosztása értelemben használjuk. Ennek a defníciónak két fontos eleme van. Az egyik az, hogy a mondanivaló megosztása sokféle szimbólummal történ- het – nonverbális elemekkel (amilyen az arckifejezés, a hanghordozás és a testbe- széd); szóban és írásban; de képekkel, grafkai dizájnnal, mozgóképpel, hanggal, ritmussal és interaktivitással is. A másik az, hogy a műveltséget egyszersmind szociális gyakorlatnak is tekintjük: azért osztunk meg mondanivalót szimbólumok révén, hogy másokkal közösen véghezvigyünk dolgokat. A műveltség szorosan összefügg a közel s távol élő emberekkel meglévő szociá- lis kapcsolatainkkal. Ha a gyerekek felismerik, hogy a műveltség gyakorlásának formái mennyire relevánsak, hasznosak és nagy hatásúak a saját mindennapi éle- tük viszonylatában, akkor motiváltakká válnak ezeknek a készségeknek a fejlesz- tésére, hogy azok révén aztán szociális erőre és befolyásra tegyenek szert. 1 Erre vezethető vissza az, hogy a műveltség gyakorlásának mindennapi formái – a beszéd, a hallgatás, az olvasás, az írás, az üzenetek elemzése, valamint a mon- danivaló képek, szöveg és technológiai eszközök révén történő megosztása – oly alapvető kapcsolatban vannak az etikus viselkedéssel. Ziainey Stokes arra használta az írást, hogy erkölcsi alapon kezeljen egy váratlan problémát, amely a saját életé- ben adódott. Minden bizonnyal volt valami terápiaszerű hatása annak, hogy fájdal- mas élményeit írásba öntötte, rejlett azonban némi alapvető kiszámíthatatlanság is abban, hogy mások hogyan fognak erre reagálni. Ezért volt bátor a kislány tette. A szülei például korholhatták volna azért, hogy nem elég kemény ahhoz, hogy kibírja a zaklatók által gyakorolt szociális nyomást. A testvérei kinevethették vol- na azért, hogy szívből jövő levelére választ vár. Megtörténhetett volna, hogy tettei egyáltalán nem váltanak ki reakciót, és láthatatlanok maradnak. Ziainey azon dön- tése, hogy ír az elnöknek (számos más lehetőség mellett), e lehetőségek bármelyi- két eredményezhette volna.