Page 170 - Renee Hobbs, David Cooper Moore – A médiaműveltség felfedezése

168 A médiaműveltség felfedezése Egy órai tevékenység során, amelynek „A hírességek is emberek” címet adta, LaShon képeket keresett 20 olyan hírességről, akik a tanítványai bevallása szerint fontosak voltak a számukra. LaShon kirakta a képeket a terem különböző pontjain. Minden nap odaállt valamelyik kép mellé, és felolvasott a gyerekeknek egy rövid, 2-3 perces cikket, amely a híresség gyerekkorának vagy fatalkorának egy-egy aspektusával foglalkozott. A hét végére kidolgozott egy kvízjátékbajnokságot a gyerekek számára. Kartotéklapokra felírt 20 állítást a hírességekről (például: „Ki vagyok? Az általános iskolában szüntelenül csúfoltak a nagy fülem miatt.”). A kartotéklapokat lefele fordítva az egyik asztalra helyezte, és két csapat versen- gett abban, hogy melyik tud több kérdést helyesen megválaszolni. LaShon szerint ez a tevékenység lehetőséget nyújtott a gyerekeknek arra, hogy fejlesszék hallás utáni szövegértési készségüket, csapatban dolgozzanak, valamint tisztelettel kezeljék a társaik gondolatait. Ezenkívül hozzájárult a hírességek bizo- nyos fokú demisztifkálásához is. Ahogy LaShon megfogalmazta: „Az összes kér- dés arra irányult, hogy az emberi oldalát mutassa meg azoknak a hírességeknek, akiket a gyerekek gyakran piedesztálra emelnek.” Aktív gondolkodás: a médiaműveltség előfutára Fontos különbségek mutatkoznak a gyerekek között abban, hogy hogyan beszél- nek a televízióról, a zenéről és a videojátékokról. Néhány gyerek igazi locsi-fecsi, aki számtalan gondolatot és információt oszt meg arról, hogy miért tetszenek neki bizonyos műsorok, zenei előadóművészek, flmes műfajok és videojátékok – míg mások nagyon keveset árulnak el. Renee és kollégája, Michael RobbGrieco kuta- tást folytatott annak jobb megértése céljából, hogy hogyan alakul ki a gyerekek médiáról való metakognitív gondolkodása. Gyerekek két csoportját megkérték, hogy válaszoljanak egy egyszerű kérdésre: „Me lyik a kedvenc tévéműsorod, videojátékod vagy dalod, és miért tetszik ne- ked?” Egy 9–11 éves, tehetséges, jó adottságokkal rendelkező afroamerikai gyere- kekből álló csoportot hasonlítottak össze olyan tanulók egy csoportjával, akikről nem nyert megállapítást, hogy tehetségesek lennének. Azt találták, hogy a jól teljesítő diákok aktívan gondolkodnak ahelyett, hogy pusztán csak reagálnának a médiaüzenetekre. Kedvenc tévéműsoraikról, videojá- tékaikról és zenéikről írva ezek a gyerekek aktív gondolkodásról tesznek tanú- bizonyságot – láthatólag elgondolkodnak a média tartalmáról és formájáról. Azok a gyerekek, akik így gondolkodnak – legyenek bár „kritikus nézők” vagy sem –, képesek gondolatokat megfogalmazni arról, hogy mi az, ami tetszik nekik és amit értékelnek. Kisgyerekek esetében ez a képesség a médiaműveltség előfutára. 7 Arra a kérdésre például, hogy miért tetszik nekik a kedvenc tévéműsoruk, az aktívan gondolkodó gyerekek többek között a következő válaszokat adták: