Page 51 - Renee Hobbs, David Cooper Moore – A médiaműveltség felfedezése

2. fejezet: A digitális és médiaműveltség oktatására irányuló motivációk 49 A tanítás területén nem könnyű refektív gyakorlatot alkalmazó szakemberré válni. Egyszerűen túl sok a tennivaló, minden egyes nap és még a hétvégeken is. A taná- roknak zsúfoltak a napjaik. Először is ott van a tervezés és előkészülés, az erőfor- rások és anyagok összegyűjtése, a felkészülés a gyerekekre. Majd a nap forgataga következik intenzív szociális interakcióval, a spontán improvizáció pillanataival, valamint testmozgással járó tevékenységgel. Sok hivatásos számára a hazaút egé- szen egyszerűen a leeresztés ideje, amit további tevékeny időszak követ: foglalkozni kell a család és a barátok igényeivel, miközben a másnapi iskolai munka jár az ember eszében. Másnap újraindul a körforgás. De a szoros napirend ellenére néhányunk szakít némi időt arra, hogy elgon- dolkodjon a munkájáról és új dolgokat tanuljon. Tehetjük ezt könyvek olvasásával (mint amilyen ez is), online tanfolyamok elvégzésével, vagy a neten kutatva óra- tervek után. Az új gondolatokat, oktatási technikákat és kutatási eredményeket kí- náló források választéka gazdag, időnk és fgyelmünk azonban véges. Az egyik ok, amiért a tanárok kedvüket lelik az olyan közösségimédia-erőforrások- ban, amilyen az Amy Mascott nevéhez fűződő We Teach (www.weteachgroup.com), valamint a Jim Burke nevéhez fűződő English Companion (www.englishcompanion. com), az, hogy ezek az online közösségek lehetőséget nyújtanak az oktatóknak arra, hogy enyhítsék a munkájuk részeként megtapasztalt elszigeteltséget. Az ezek- hez hasonló online közösségek fantasztikus lehetőséget nyújtanak a szakmai fejlő- désre, és reméljük, hogy ennek a könyvnek az elolvasása és honlapunk használata fontos részét képezi az olvasó szakmai tanulási tervének. Ironikus, hogy a tanárok munkáját egyszerre jellemzi a magas szintű szociális beágyazottság és a szociális elszigetelődés. Gyerekek előtt tanítunk, a kollégák szeme elől ugyanakkor rejtve vagyunk. Ahhoz, hogy tanárként elérhessük a kiválóságot, szokásunkká kell tennünk a refektív gyakorlatot – időt adva magunknak arra, hogy mérlegre tegyük magunk- ban az osztályteremben hozott választásainkat, és a folyamatos fejlődésre töreked- jünk. A kiváló tanárrá válás folyamata azonban nem pusztán a refexión, új esz- közök és új óratervek kipróbálásán múlik. Tanárként végzett munkánk minőségét alapve tően meghatározza, hogy emberi lényekként kik is vagyunk valójában. Par- ker Palmer megfogalmazásában: „A jó tanítás nem egyszerűsíthető le a techni- kára; a jó tanítás a tanár identitásában és integritásában gyökerezik.” 1 A tanárok komplex emberi lények, akiknek hasznára válik, ha lehetőségük van elgondolkodni a naponta hozott, választásaikat érintő döntéseiken. A refexió na- gyon személyes jel legű, a refektív gondolatok megosztásának aktusa pedig a bi- zalom és tisztelet légkörét kívánja meg. A kisdiákokkal folytatott, digitális- és mé- diaműveltség-oktatási programok kidolgozására irányuló munka során több tucat tanárral együtt dol gozva lehetőségünk nyílt azt a fajta refektív gondolkodást ösz- tönözni, amely friss meglátásokat eredményez.