Page 52 - Renee Hobbs, David Cooper Moore – A médiaműveltség felfedezése

50 A médiaműveltség felfedezése A tanárok elkerülhetetlenül is a saját személyes értékeik és identitásuk alapján hozzák meg a tananyagra vonatkozó választásaikat. A PVK (Powerful Voices for Kids – Erős Gyerekhangok) program egyik oktatója, John például a tanítási mód- szeréről elmélkedve elismerte, hogy a számítógépek iránti szeretete hatással volt a nézeteire és az értékeire. Egyik naplóbejegyzésében ezt írja: Ami engem illet, az erősen „számítógépesített” életstílusom nagyban hozzájárul a tanuló- ként és gondolkodóként tanúsított eredményességemhez (az állampolgárként, művészként és családtagként tanúsított eredményességemről nem is szólva). Az egyéni laptophasználattal oktató iskolák éppen most kezdenek a hétköznapi realitás részévé válni az oktatásban. Az ő iskolájukban viszont, nem tehetek róla, de rosszul érzem magam attól, hogy gondolkodásra és tanulásra kérem a diákjaimat úgy, hogy jobbára meg vannak fosztva attól az eszköztől (vagy eszközök sokaságától), amelyet a legértékesebbnek tartok. John technológiahasználói identitása arra is hatással volt, ahogy a különféle típusú szövegekről gondolkodott. Tudta, hogy a műveltség gyakorlásának formái szoros kapcsolatban állnak a hatalom kérdésével. A következőket írta online naplójába: Jómagam még „kocka” kölyökként se éreztem lényegesen másként, mint most a diákjaim. Az írott média elriasztólag hat. Az írott nyelv az egyetlen olyan médium, amely tisztán szimbolikus, és amelynek megértése ténylegesen megköveteli az aktív oktatást. Ezzel szem- ben a fotográfa, a flmek, a zene és más vizuális és hangmédiumok (még a beszéd is) leg- alábbis megérthetők olyan készségek révén, amelyek egyszerűen a közönség soraiban ülve és részvétel útján is elsajátíthatók. A fatalok könnyen úgy érezhetik, hogy az írott média egy titkos nyelv. Egy másik tanár, LaShon a tanítás olyan megközelítését alkalmazta, amely a tech- nológiai eszközök helyett inkább a gyerek nézőpontjának átvételét helyezte a kö- zéppontba. Nap mint nap kisgyerekkel dolgozva úgy látta magát, mint aki 6 és 7 éves diákjaitól tanul a világról. A következőket írta online naplójába: Hétfőn volt egy „megvilágosító pillanatom”, amikor az egyik diák mondott nekem valamit, én pedig a „hasonlatos” szót vagy valami ilyesmit használtam a válaszomban, mire ő meg- kérdezte: „Miss LaShon, mit jelent az, hogy »hasonlatos«?” Ilyen könnyen megfeledkez- tem arról, hogy számára érthető nyelven beszéljek. Az eset „a tanulás pillanatává” vált, amikor is meghatároztuk a „hasonlatos” szó jelentését, és természetesen felvettük a Lexi- konunkba [kartotéklapokra írt szókincsfejlesztő szavak egy színes dobozban] is. Kétség- telenül felfedeztem magamban a türelem egy olyan szintjét, amelynek a létezését nem is sejtettem. Jobb eredményeket érek el, ha az óraterveim összeállításakor a sajátom helyett a diákok „szakértelmének” szintjét veszem alapul.