Page 57 - Renee Hobbs, David Cooper Moore – A médiaműveltség felfedezése

2. fejezet: A digitális és médiaműveltség oktatására irányuló motivációk 55 az osztály a „Soha ne add fel!” témával állt elő a következő vershez, néhány fú el- kezdett erőszakos képeket beleszőni a költeményébe: Egy srác nekemesett, De jól megfzetett, Egyet behúztam, Aztán leszúrtam. Egy másik diák ezt írta: Megrúgtam a gyereket, Az életemre tört, Végül a nyakába vágtam a tőrt. Milyen drámai és ijesztő a kontraszt a második osztályos iskolai olvasmány egy- szerű rímeivel összehasonlítva! Monát megdöbbentették a gyerekek írásai. Csak 7 vagy 8 évesek voltak. Mit jelentett számukra, hogy ezeket a rímeket ötlötték ki? Nem volt biztos benne, hogyan kellene reagálnia. Egy tanár sokféle módon kezelhet egy ilyen verset. Elmondhatja, hogy az erő- szak említése „nem helyénvaló”. Előfordulhat, hogy a tartalomra vonatkozó iskolai szabályok teljes egészében tiltják az ilyen nyelvezet használatát. Vannak továbbá elterelési technikák is, amelyek lehetővé teszik, hogy a tanár a szőnyeg alá söpör- hesse az esetet. Mona azonban tudta, hogy ez a képvilág a diákjai mindennapi életének és médiatapasztalatainak egy komplex része. Körültekintően járt el, tisz- telettel kezelve a diákok írásait mint olyan választást jelentő döntéseket, amelyeket a gyerekek saját maguk hoztak. A refexió fázisában Mona próbálta megérteni, miért vonzza annyira a diákjait az erőszak. Egy interjúban rámutatott: „Ha arra gondolunk, »Soha ne add fel!«, sokszor az van a szemünk előtt, hogy azért ne ad- juk fel, mert az élet csodálatos. Csakhogy a »Soha ne add fel!« azt is jelentheti: »Soha ne add fel, ha bajban vagy!«” Nem lévén rest gondolkodni, Mona gyanította, hogy nem pusztán a diákjai által magukba szívott agresszív médiáról, illetve a könnyűzenéből tanult szóképekről van szó, hanem fontos és valódi érzelmek húzódnak meg amögött, hogy diákjai az erőszakos képvilágra támaszkodnak. Mona tartózkodott attól, hogy egyszerűen csak elutasítsa vagy trivializálja a választásokat, amelyeket ezek a gyerekek az írá- saikban hoztak. Diákjainak egyéb lehetőségei is voltak az osztályteremben arra, hogy megbe- széljék a nehézségeket, érzelmeket, örömöket és félelmeket – gyakran az érzel- meiket aktiváló tömegkultúrára reagálva. Mona intim teret hozott létre a diákok számára ahhoz, hogy megosszanak valamit, ami lehetővé tette, hogy sebezhető ré- szeiket tárják fel, és így őszintébben fejezzék ki a gondolataikat és érzelmeiket.