Filmekben előfordul, hogy egy szereplő egészen közelről bámul bele a kamerába, de nem a távolba mered rajta keresztül, és nem is akar kiszólni a nézőnek. Azért kínálja fel nekünk ilyen közelről az arcát, mert a kamera annak a tárgynak a helyéről nézi őt, amelyre a tekintete irányul. Mintha a kamera képében egy tárgy nézne vissza, mintha azt látnánk a képen, amit a tárgy látna, ha volna szeme.

Ötödik kiadványunkat a reklámnak, reklámozásnak szenteltük. Öt fejezetbe rendeztük segédanyagainkat, áttekintve a legfontosabb kérdéseket, amelyekkel 2022-ben érdemes szembenézni, ha szeretnénk megérteni a média és a kereskedelmi érdek összekapcsolódásának formáit.

Egyre többet beszélünk és egyre többet tudunk az álhírekről, működésmódjukról, fajtáikról, káros hatásaikról. Mégis úgy tűnik, az álhíroldalak továbbra is virágoznak. Az egyre szigorodó törvényi előírások és a kamuoldalakat leleplező tényellenőrző oldalak ellenére sem tűntek el, sőt, még csak visszafogottabbak sem lettek. És ha valaki azt gondolná, hogy ebben szerepe van a pénznek, akkor jó úton jár.

Influenszereknek még azt is elhisszük, hogy egy fesztivál egyszerre lehetne a Sziget és egy ötcsillagos wellneshétvége. Elfogadjuk, hogy azért fehér a foguk, mert még autóvezetés közben is egy online rendelhető, világító LED-es izét tartanak a szájukban. Aztán a valóság, néha a versenyhivatal képében, közbeszól. Esettanulmányok a közösségi média élő reklámhordozóiról.

Filmes kliséket elemző sorozatunk harmadik részében annak a gesztusnak a példáit gyűjtöttük össze, amikor a filmek szereplői letolják, leveszik, elemelik szemük elől a napszemüvegüket. Rengetegszer fordul elő és a jelentése sokféle lehet, de néhány elemet könnyű benne azonosítani.

Bár a kétezres években lettek igazán népszerűek, a TikToknak köszönhetően tovább él a szórakoztató gondolatkísérletnek is beillő zenevegyítő műfaj. Példái gyakran csupán viccek, de időnként érvényes vizsgálódások többféle zene mélyrétegében, javaslatok szokatlan párbeszédhelyzetek kipróbálására.

Aki találkozott már szuperhősös médiatartalommal, esetleg aktív anime fogyasztó, már biztosan látta ezt a jellegzetes pózt, amikor a hős fél térdre, öklét a földre szegezve fog talajt. Ez az úgynevezett szuperhős landolás. Válogatásunk segítségével rámutatunk a póz túlhasználtságára, és feltérképezzük, hogyan fejlődött a landolás vizuális nyelve.

Friss összeállításunk öt olyan segédanyagot kínál a médiaismeretet tanító pedagógusoknak, amelyek különböző nézőpontokból tekintenek sport és média kölcsönhatásaira. A legfontosabb belátásuk az, hogy a média sosem pusztán semleges közvetítője a sportpályák eseményeinek.

Gyakori filmes megoldás, hogy egy magasban játszódó jelenet egyik szereplője alábukik, de úgy, hogy felénk, a magaslaton lévő kamerába nézve zuhan hátra. A néző közelről látja a szereplő utolsó kétségbeesett mozdulatait, arcjátékát és hallja kiáltását. Gyakran a tátongó mélység felett végül megkapaszkodó másik szereplő megkönnyebbülése is része a szekvenciának. Összevágtunk néhány példát, hogy jobban megérthessük a filmes hátrazuhanások működését, retorikáját, variációs lehetőségeit.

A média egyik fontos területe a sport. Korábban írtunk arról, hogy mennyire átszövi már a média hatására a sportot a reklám, szinte mindenütt reklámokba botlunk, amikor sportközvetítést nézünk. Azonban ahhoz, hogy sportközvetítést nézhessünk sok tényezőnek kell együtt állni. Egyrészt nem csak a sportág, vagy az azt képviselők döntik el, hogy mi kerülhet a televíziós közvetítésekbe. Nagyban befolyásolja a döntéshozókat, hogy mekkora nézettségre lehet számítani egy adott sportág közvetítése kapcsán.