Animációs technikák
Az animációs film különböző fajtái a kezdetektől napjainkig töretlenül népszerűek, a filmtudomány mégis mostohán kezeli őket. Az animációs filmet sokan könyvelik el gyerekfilmként, nem pedig önmagában fontos jelenségként. Mindez azért is lehetséges, mert az animációs film sokkal erősebben kötődik más médiumokhoz, mint az élőszereplős film, pl. a képzőművészetekhez vagy a képregényhez. Ezeket a kapcsolódásokat támasztják alá a különböző animációs technikák, melyeket most sorba veszünk.
Rajzfilm
A klasszikus rajzfilmben a fázisrajzolók a figurák mozgásának minden fázisát külön megrajzolják, a kamera ezeket rögzíti, és a felvett fázisképek gyors egymásutánja a mozgás illúzióját kelti a nézőben. A rajzfilmkészítésnél külön dolgoznak a fázisrajzolók, és külön a háttérrajzolók. Az eljáráshoz egy világító dobozt vagy -asztalt használnak, amelyen egymásra helyezett papírlapokra rajzolják a fázisokat, így az alulról jövő világításnak köszönhetően láthatóvá válik az előző néhány rajz. Ma már nagyon sok rajzfilm digitális eszközök segítségével készül el, mégis a rajzolók legtöbbször most is külön megrajzolnak minden képkockát, majd kifestik azokat, ezáltal az egész folyamat gyorsabb.
A rajzanimáción belül két fő irányzatot különböztetünk meg: a full animationt és a limited animationt. A full animation a lehető legfolyamatosabb mozgásra törekszik, az egy- vagy kétkockás fényképezést alkalmazza, egy rajzot max. két képkocka erejéig tart ki. Ezzel szemben a limited animation a folyamatos mozgást gyakran kameramozgásokkal helyettesíti, és a rajzokat akár három-hat kockára rögzítve használja fel, ezekben az animációkban sokkal nagyobb szerep jut a szereplői vagy a narrátori beszédnek.
Stop motion
A stop motion technika külön nagy kategóriát alkot, ahová a sík- vagy térbeli tárgyakkal, elemekkel létrehozott, kockánként beállított és rögzített mozgóképeket soroljuk. Ide tartozik a papírkivágásos animáció, a kollázsanimáció, a bábfilm, a gyurmaanimáció, a tárgyanimáció, a pixilláció.
Papírkivágás
A papírkivágásos animáció – a stop motion technikán belül – papírból kivágott sík elemek mozgatását, és azok fázisonként történő lefotózását jelenti. A számítógép elterjedésével a papírkivágásos technika elsősorban digitális formában él tovább, ami azt jelenti, hogy a beszkennelt vagy egyenesen a számítógépen létrehozott rajz- vagy képrészleteket szoftverek segítségével mozgatják. Ez a módszer a mozgás karakterében is változást hoz, hiszen a kockánként történő felvétellel ellentétben sokkal simább és jobban ellenőrizhető mozgás jön létre. Ezen a technikai változáson esett át például a South Park (1997–) sorozat is, amelynek pilot epizódja még a klasszikus papírkivágásos eljárással készült, majd a további gyártás már digitálisan valósult meg.
Bábfilm
A bábfilm a hagyományos bábművészetből fejlődött ki, de lényegében a stop motion egyik formája. A bábu végtagjait és száját külön-külön mozgatják, ezt kamerával rögzítik, de animációval, szakaszos fázisbeállítással és egyenletesen is mozoghat. A szájmozgás folyamatossága sokkal nehezebben megoldható, ezért nagyon sok bábfilmben a szereplők nem mozgatják a szájukat beszéd közben. Általában kb. 20 cm-es bábokkal dolgoznak fix háttér előtt. A 3D számítógépes technika elterjedése ellenére a bábanimáció továbbra is jól érzékelhetően jelen van az animáció területén, bár inkább csak a szerzői filmekben.
Gyurmafilm
A gyurmafilm is egy stop motion technika, alapanyaga a gyurma vagy bármilyen más jól formázható anyag, minden figura és háttér folyamatosan alakítható, az anyag masszaszerűsége szinte kézzel fogható. A figurákat általában egy drótváz tartja össze, minden apró mozdulat után elkészül egy fotó és ezeket sorba rakva mozgásként érzékeljük a mozdulatsort. A gyurmaanimációnál nagyon kell figyelni, hogy a figurákat ne érje enyhe szennyeződés (por, hajszál) sem.
A gyurmaanimáció egyik válfaja a strata-cut animáció, magyarul gyakran nevezik „szeletelős” animációnak, amelynek előfutára Oskar Fischinger avantgárd filmalkotó volt, aki már a 20-as években kísérletezett ezzel a technikával absztrakt filmjeiben. A gyurma strata-cut a 80-as évek MTV-videói révén vált ismertté az amerikai David Daniels videóklipjei, szpot- és reklámfilmjeiben. A strata-cut alapanyaga a színes, több rétegben kenyérszerűen felcsavart gyurma, amit szeletekre vágnak, ebből dolgoznak tovább. A strata-cut nagyban különbözik a többi klasszikus technikától, mivel a beállítások megtervezése az anyagból eredő véletlenszerűség miatt sokkal nehezebb.
Árnyfilm
Az árnyfilm vagy más nevén sziluettanimáció a rajz- és bábfilm közötti átmenetet képező technika, mely az ősi kínai árnyjáték eszközeit használja fel. A karakterek fekete árnyként jelennek meg, a fekete kartonból kivágott figurák testrészeit kis kapcsokkal fogják össze, majd egy üveglapra helyezve alulról világítják meg őket, ily módon kizárólag a körvonalaik határozzák meg a szereplőket. A kamera a trükkasztal fölött helyezkedik el, és felülről veszi a figurák fázisonként beállított mozdulatait. Az árnyfilm az egyik legrégebbi animációs technika.
Kollázsfilm
A kollázsanimáció hasonló technikán alapul, mint a papírkivágásos animáció, csak itt kivágott figurák mozgatása helyett „talált képek”, már létező kivágott képek vonulnak fel, rendeződnek mozgásba. A képtartalom ugyanakkor nem szükségszerűen korlátozódik a fotók és más médiumokból származó állóképek mozgatására; rajzok és tárgyak animálása, sőt élőszereplős felvételek beiktatása sem ritka ebben a formában.
Festményfilm
A festményanimáció esetében a képsorozat olajfestékkel, üveglapra készített festmény kockánként történő módosításával és felvételével jön létre. Bár itt használják a rétegre bontást egymás fölé helyezett üveglapok formájában, a figurák nincsenek minden esetben elválasztva a háttértől, így a mozgásukkor a háttér enyhe zizegése figyelhető meg, hiszen a háttérnek a figura körüli részeit is minden fázisnál újra kell festeni.
Számítógépes animáció
Az animációs filmek nagy része teljes egészében virtuálisan készül, 2D vagy 3D animációs technikával. A 3D annyira népszerű, hogy az egyszerű néző számára – helytelenül – a CGI-technikával készült egész estés közönségfilmek jelentenek egyet az animáció műfajával. A számítógép a beállításoknak megfelelően, figyelembe véve a kameramozgásokat és a fényviszonyokat, egyenként számolja ki a másodpercenkénti 25 képkockát. Az animáció vagy automatikusan „összefűződik” vagy vágóprogramban fűzhetjük össze.
Ma már minden filmet, a használt technikától függetlenül, digitálisan véglegesítenek. Bizonyos esetekben a kiindulásként használt alapanyag teljesen vagy részben klasszikus módszerekkel jön létre (rajz, fotó stb.), de a kompozitálás, utómunka már digitálisan történik.
Források:
A számítógépes animáció és a film, az animációkészítés története
Feladatok:
1. Nézd meg Vácz Péter Nyuszi és őz című animációs filmjét! Milyen technikával készült ez a film? Mi a film konfliktusa?
2. Készíts papírkivágásos animációs jelenetet! Rajzold meg és vágd ki a papírfigurákat, készíts el legalább egy hátteret, és találj ki egy apró mozdulatsort, amit a figurá(k) végez(nek)! Minden mozgatás után készíts egy fotót, és ezt tedd majd sorba egy egyszerű vágóprogramban (pl. Windows Movie Maker). Kész is az animációd!
3. Készíts kréta-animációt! Egy álló üres táblára és színes krétákra lesz szükséged! Minden vonal megrajzolása után fotózd le a táblát, és a képeket rendezd sorba egy egyszerű képkezelő vagy vágóprogramban! Ha többen vagytok, ez lehet csapatmunka is, minden vonalat más-más rajzolhat meg, így még érdekesebben alakul majd a történetetek!
Megoldások:
1. A film konfliktusa a két karakter érzelmi és szellemi eltávolodása, melyet képileg és fizikailag is jól megmutat: a megszokottat hirtelen felváltó ismeretlen állapotot kézzel foghatóvá teszi, amikor a film első felét uraló és a szereplők számára otthonos 2D síkját a bábanimáció 3D-s terével váltja fel. A film eltérő dimenziókban játszódó jelenetei tele vannak olyan, a cselekménybe ágyazott helyzetkomikummal, amelyek az animáció médiumával, a sík rajz és a bábtér formai jegyeivel játszanak. Nyuszi kétdimenziós rajzként is beléphet a háromdimenziós térbe: Őz a kontúrvonalai mentén kivágja a rajzlapból; amikor Nyuszi elázik az esőben, rajzolt vonalai elmosódnak, teste összegyűrődik, a szél vitorlaként belekap, Őz felcsavarja, mint egy plakátot, és hóna alatt hazarohan vele, otthon egy hajszárítóval szárítja meg, a grafitpacákat pedig kiradírozza. A Nyuszi és Őz az animációs film médiumát, a film technikai, formai jegyeit elvont narratív eszközként alkalmazza.