Horrorisztikus körlevelek - Hogyan űzzük el a gyerekeket rémisztgető internetes szellemeket?

2020. 12. 15. internet cikk

Mindannyian kaptunk már legalább egy olyan levelet virtuális postaládánkba, mely arra kér, küldjük tovább, avassunk be másokat. A téma ilyenkor többnyire valaki megsegítése, valamilyen veszélyhelyzet, könnyű pénzszerzési lehetőség, eltitkolt praktika vagy titkos összeesküvés. Ezek az úgynevezett körüzenetek, vagy más néven lánclevelek vírusként terjednek, tartalmuk sokszor ellenőrizetlen hátterű álinformáció. A felnőttek mellett a gyerekek is áldozatául esnek, küzdeni ellenük csak kritikus gondolkodással lehet.

Felnőtt fejjel jobb eséllyel ismerjük fel az egy kaptafára íródott hasonló üzeneteket, azonban az internet világába frissen belecsöppent gyerekek számára minden új és valóságos. Ráadásul őket másfajta ígéretekkel szokták megtalálni a körlevelek.
Az utóbbi években több olyan internetes jelenségről hallhattunk, amely kihasználta a gyermeki hiszékenységet, naivitást és a megfélemlítés eszközével élt. Gondoljunk csak a Kék bálnára vagy Momo-ra. Ezek a kihívások önpusztításra vagy akár öngyilkosságra próbálták rávenni az arra fogékonyabb fiatalokat, világszerte nagy port kavartak, sokat foglalkozott velük a sajtó, és bár egy idő után elcsendesültek, nagy valószínűséggel hasonló jelenségek fel fognak még bukkanni a jövőben.
Ugyanez a helyzet azokkal a fenyegető és rémisztgető körlevelekkel, amelyek a gyerekeket célozzák meg. Az alábbiakban ezt a jelenséget vizsgáljuk meg és javaslatot teszünk, hogy szülőként vagy pedagógusként hogyan lehet feloldani a gyerekekben felmerülő alaptalan félelmeket.

Félelem és reszketés az online kísértetektől

Főként az általános iskolások körében terjed visszatérően egy csetüzenet, melyben egy „szellem‟ azzal fenyegeti őket, ha nem küldik tovább 20 embernek a szöveget, akkor éjszaka meg fog jelenni az ágyuknál és a családtagjaikat is kísérteni, illetve bántani fogja.

 Deborah Logan

A szöveg alanya az évek folyamán volt már Deborah Logan és Teresa Fidalgo is. Az előbbi egy horrorfilm főszereplőjének neve, utóbbi pedig egy Youtube-os vírusvideóból eredeztethető, ami a mai napig sokakat megtéveszt dokumentarista jellege miatt. A lényeg, hogy az üzenet íróját halottnak higgyék a gyerekek.
Egy felnőtt számára első olvasásra nyilvánvaló, hogy kitaláció, viszont egy gyerekben komoly lelki vívódást okozhat. A szorongás és félelemérzet mellett akár halálfélelem is eluralkodhat rajta. Nem mer majd elaludni, egyedül maradni, és minél többször képzeli el magában a rá leselkedő „szellemet‟, annál valóságosabb lesz a rettegése.

A félelem összetett, ősi érzés, többféle gyökerű lehet. Fennmaradásának egyik legfontosabb oka az elkerülő viselkedés, ami megvéd minket a veszélyforrással való következő találkozástól. A legtöbb klasszikus gyerekmese is tartalmaz félelmetes elemeket. A mesék negatív szereplői a gyerek félelmeinek a kivetülései, és a gyerek szorongását, félelmeit azáltal oldja és teszi feldolgozhatóvá, hogy megjeleníti őket.
Különböző életkori szakaszokban más és más félelmek törnek fel. A 7 és 12 év körüli gyermekek gyakran olyan valós dolgoktól félnek, amelyek megtörténhetnek velük és szeretteikkel, mint például súlyosabb testi sérülések, szerettük elvesztése vagy természeti katasztrófák. Ráadásul ez a korosztály még nehezen, vagy nem minden esetben tud különbséget tenni kitaláció és valóság közt. Így nem meglepő, hogy egy – a fentihez hasonló – üzenet még azokban a gyerekekben is nyomot hagyhat legbelül, akik már valamilyen szinten képesek kritikusan, észérvekkel értelmezni annak tartalmát, esetleg maguk is nevetnek rajta.

Lehull a lepel

A magyar gyerekek általában 10 éves koruk körül kapják meg az első okostelefonjukat, és ezután már csak rövid időbe telik, hogy valamelyik közösségi oldalon vagy oldalakon regisztráljanak. A kortársakkal való kapcsolattartáshoz a különböző üzenetküldő alkalmazásokat szintén használják. Nem beszélve a koronavírus idején hosszabb vagy rövidebb ideig tartó digitális oktatás időszakáról, ami alatt azok is kénytelenek jelen lenni az online térben, akiknek előtte semmilyen digitális lábnyomuk nem volt. Így az sem kizárt, hogy előbb vagy utóbb valamilyen formában találkozni fognak az internet „mumusaival‟.
Mit tehetünk tehát szülőként vagy pedagógusként? Akár aktuális, akár prevenciós helyzetről beszélünk, az első és legfontosabb teendő a beszélgetés, bizalmi légkörben. Őszinte és nyílt kommunikációra van szükség, hangsúlyozva, hogy komolyan vesszük a gyerek félelmét. Külön figyelmet kell fordítani azokra a gyerekekre, akik valamilyen szempontból sérülékenyebbek, nem áll mögöttük támogató családi háttér, valamilyen veszteségélményt éltek át a közelmúltban vagy eleve szorongók.
Az érzelmi támogatás mellett az alábbiakat érdemes átbeszélni:

Fontos tudatosítani, hogy minden üzenet mögött egy hús-vér ember áll, valamilyen szándékkal. Az internetet emberek használják és nem különféle lények. Az eredeti üzenetet valaki viccből vagy szórakozásból találta ki, valószínűleg kíváncsi volt rá, milyen gyorsan terjed el. Az sem kizárt, hogy egy gyerek kezdte el terjeszteni és jót nevetett magában, hogy mennyi embert becsapott. Az indok keresése helyett érdemes inkább folyamatként tekinteni erre a jelenségre, amibe sokan és sokféle céllal kapcsolódnak be.


Elgondolkodtató az is, hogy miért nem beszél erről az idősebb korosztály, ők miért nem kapnak ilyen üzeneteket. Azért csak az általános iskolás korosztály érintett, mert tudatosan úgy van összeállítva a körlevél, hogy az ő félelmeiket célozza meg és kihasználja a gyermeki naivitásukat, hiszékenységüket.

Maga az üzenet is arra buzdít, hogy keressen rá bárki. Deborah Logan nevére keresve valóban rémisztő képek jelennek meg, egy eleve ijedt gyermek számára ez már elég lehet ahhoz, hogy elmélyítse a félelmeit. De kicsit alaposabb szemrevételezéssel egyértelművé válik, hogy egy 2014-es amerikai horrorfilmben hívják így a főszereplőt. Tehát nemcsak, hogy nem halott 32 éve, de még csak nem is létezik. Hogy kicsit világosabb legyen a valóság és film közötti szakadék esetleg lehet mutatni a főszerepet játszó színésznőről hétköznapi fotókat vagy a forgatásról úgynevezett „hogyan készült‟ felvételeket.
A másik „szellem‟, Teresa Fidalgo esetében már egy kicsit árnyaltabb a helyzet. Míg egy horrorfilm jól körülhatárolható, addig egy magát archív felvételnek tituláló kisfilmet már nehezebb gyermeki szemmel felismerni. A történet szerint 2003-ban Portugáliában három barát esti autózás közben felvett egy stoppoló lányt, akiről időközben kiderült, hogy egy szellem, aki régebben azon az úton halt meg, ezután az utasok autóbalesetet szenvedtek és ketten életüket vesztették. A felvételt valósnak állítja be a kisfilm előtti szöveg, de később az alkotó maga is beismerte, hogy ez csupán egy vírusvideó, amivel a kattintások számát akarta növelni. A rendező Youtube csatornája különben számos hasonlóan horrorisztikus kisfilmmel van tele.


Mindkét keresés esetében fogunk találni a keresési eredmények között olyan magyar cikkeket vagy blogbejegyzéseket, amik leleplezik ezeket az „online szellemeket‟. Ezekből viszont nincs sok és felületes olvasáskor könnyebb átsiklani fölöttük. Így kifejezetten fontos a gyerekekkel a helyes és hatékony böngészési technikákról is beszélgetni.

Valószínűleg annak a korosztálynak, akit egy ilyen levél megrémiszt, nem a helyesírási hibák fognak elsőként feltűnni. Érdemes tehát erre külön felhívni a figyelmet, közösen végigvenni a hibákat és árulkodó jeleket. Ugyanis a legtöbb internetes kamu vagy átverős tartalom bővelkedik ezekben. A helyesírási hibákon kívül árulkodó lehet még a kis és nagybetűk helytelen használata, a rengeteg felkiáltójel és fokozás. Ez akár utalhat arra is, hogy a szöveget valóban egy gyerek írta (bár a megtévesztés része is lehet). Az ellenőrzéssel pedig a valóság talajára húzhatjuk vissza a misztikumba hajló történetet.

Szintén az internetes átverések tartalmára jellemző, hogy névvel, életkorral ellátott dátumozott véleményeket, visszajelzéseket vagy eseteket vonultatnak fel, hogy hitelesebbnek tűnjenek. Ez itt is megjelenik: aki nem teszi meg, amit a szellem kér, az pórul jár, lásd a példákat. Egy gyermek számára, aki sose találkozott még ilyen jellegű hivatkozással, ez szintén olyasmi, ami még valószerűbbé teheti a félelmet, hiszen másokkal is megtörtént.

Az interneten mindig lesznek olyan tartalmak, melyek megtévesztéssel, átveréssel, beugratással próbálnak ránk hatni. Ezeket összefoglaló néven hoaxnak vagy álhírnek hívjuk. Céljuk, hogy elhitessék a célközönséggel, hogy valami, ami hamis, valójában igaz és gyorsan sok emberhez jussanak el. Gyakran az érzelmeinkre próbálnak hatni. A kisebb korosztálynak érdemes ezeket hangsúlyozni, felkészíteni őket arra, hogy később is egészen biztosan fognak találkozni hasonló esetekkel, csak azok már nem kísértetekről fognak szólni. A hamis tartalmak kiszűrésében tehát segít az átgondolás, hogy mennyire valóságos; vannak-e benne olyan visszatérő elemek, amiket fent említettünk; rákeresés a neten vagy egy felnőtt megkérdezése. A legtöbbet pedig azzal teheti a gyerek, hogy nem küldi vagy osztja tovább ezeket a tartalmakat.

Összegzés

A 21. században szülőként és pedagógusként elkerülhetetlen, hogy ne kerüljön szóba előbb vagy utóbb a gyermek okoseszköz és internethasználata. A kezdetben játékra, szórakozásra és kapcsolattartásra használt kütyük az internetre kapcsolódva nem csak lehetőségeket, kockázatokat is rejtenek magukban. Azt nehéz elkerülni, hogy ezekkel találkozzanak a gyerekek, de felkészíthetjük és felvértezhetjük őket a szükséges tudással. Felelős szülőként érdemes már a korai használati fázisban átbeszélni a gyerekkel azokat a helyzeteket, amelyek főként a gyermeki hiszékenységre alapoznak és veszélyt jelenthetnek. Ezek közé tartoznak a megtévesztő körlevelek is. A nem minden igaz, amit az interneten látsz jelmondata legyen az alapvetés és az óvatosság, illetve segítségkérés a követendő magatartás.
Pedagógusként pedig érdemes figyelemmel kísérni a gyerekeket aktuálisan foglalkoztató témákat. Ha szóba kerülnek hasonló jelenségek, akkor mindenképpen fontos a korosztályi sajátosságokat figyelembe véve beszélgetést kezdeményezni az osztállyal. A 2020-as Nemzeti alaptantervhez kapcsolódó kerettantervek közül az etika már alsó tagozattól foglalkozik a biztonságos internethasználattal, felsőbb tagozaton pedig a digitális kultúra tantárgy keretein belül kerül szóba.

Feladat:

Találjatok ki olyan láncleveleket, melyek hasznosak vagy valamilyen szempontból pozitív az üzenetük! A téma lehet olyasmi, ami az osztályt érinti, de akár egy nagyobb közösséget is megszólíthat.
Példa megoldásra:
Szia! Én egy távoli csodálód vagyok. Nagyon irigylem a kedvességedet, hogy te mindig mindenkire mosolyogsz. Bárcsak nekem is menne ez. Küldd tovább ezt az üzenetet 4 olyan osztálytársadnak, akinek van valami olyan tulajdonsága (külső vagy belső), amit te nagyra tartasz, szépnek vagy követendőnek érzel. Az üzenetbe írd bele azt is, hogy mi az a tulajdonság, ami abban az osztálytársadban különleges.

Források és érdekességek:

Bátorításul: 3 pontban a fenyegető netes kihívásokról
32 éve halott nő fenyegette a gyerekeket a Facebookon: hogyan beszélj a netes zaklatókról a kicsinek?
A lánclevél visszatért, és veszélyesebb, mint valaha
Hogyan ismerhetünk fel egy hamis lánclevelet? – infografika
Mit tehetnek a szülők, ha a gyerekek online nem kívánt tartalmakkal találkoznak?
Kék bálna, MOMO és a többiek - 5 tipp szülőknek, hogy megvédd a gyerekedet a netes őrületektől
Szörny a szekrényben, idegenek, erőszak, halál, betegség, egyedüllét... - Mitől fél a gyerek? És hogy reagáljak?
A rettegés eredete – miért félünk?