Page 181 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

6. Médiaértés Bokor tAMás „Sokszor úgy érzem, a telefonom okosabb nálam” – mondja negyvenes éveiben járó, kétdiplomás ismerősöm a megalázottság érzésével a hangjában, miután két percig keresgéli az érintőképernyős felületen, hogyan is lehet fotót csatolni egy szöveges üzenethez. Művészetek iránt fogékony hölgyként persze hozzáteszi: szá- mára a processzorteljesítményhez képest sokkal inkább a telefon színe a mérvadó, amikor új készüléket vásárol. Legyen viszont bármily tájékozatlan is a technikai paraméterek terén, mégsem tud igazán mellényúlni: egy bizonyos kijelzőméret és ár fölött már biztos, hogy az új készülék mindent tud, amire neki valaha is szüksé- ge lehet. Sőt, ha egészen őszinték vagyunk egymással, azt is felvállalja, hogy leg- alább nyolcvan százalékban olyan funkciók rejtőznek digitális útitársában, amelye- ket soha nem fog használni… Miért van az, hogy a technoipar irdatlan mennyiségű funkciót zsúfol az egysze- rű felhasználóknak szánt készülékekbe is? Mire jó ez, s hová vezet a folyamat? 6.1. Információs társadalomból hálózati társadalomba Ahhoz, hogy valaki megértse a média 21. századi működését, meg kell ismernie az információs társadalom sajátosságait. Ehhez először meg kell értenie az infokom- munikációs eszközök működésének logikáját, majd pedig azt, hogyan kapcsolha- tók össze ezek az eszközök egy közös hálózattá (Castells, 2004). Ennek fényében válik világossá, miért van szükség az információs és a hálózati társadalom fogal- mának taglalására egy médiaműveltségről szóló kötetben. A témához ugyanis hoz- zátartozik a társadalom mögött álló technológia és a ráépülő gazdasági modell át- tekintése is A 20 század második felét sok társadalomtudós az információs társadalom korszakaként írja le. Ez a fogalom – annak ellenére, hogy valamiféle vadonatúj minőség megjelenését sugallja – komoly társadalomtörténeti előzményekkel bír. A felvilágosodás mindent racionalizálni igyekvő gondolkodásmódja és a pozitiviz- mus flozófája ugyanis alkalmas körülményeket teremtett ahhoz, hogy a társadal- mak felső rétege – s itt elsősorban a nyugat-európai társadalmak meghatározó cso- portjaira, főként tudósaira és politikusaira kell gondolni – egyfajta racionalista