Page 200 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

198 Műveljük a médiát! ban vagyunk) akár tucatnyian is lehetnek, az elsődleges problémamegoldó csoport mérete jóval 150 fő felett járhat, s a tágabb ismerősi kör akár többezres nagyság- rendet is elérhet A hálózatban elfoglalt pozíció ugyancsak meghatározza az egyén helyzetét és kompetenciáit is Mint a hálózatkutatásból tudható, a kiemelt hálózati csomópon- toknak (egy társas hálózat esetén a népszerű, sok ismerőssel rendelkező emberek- nek) annál nagyobb esélyük van újabb kapcsolatok szerzésére, minél több meglévő kapcsolatuk van. Így végső soron a gazdag még gazdagabb lesz (Barabási, 2011: 90–105). A hálózatban elfoglalt helyzet tehát egyértelműen hatással van az infor- mációhoz való hozzáférésre, s természetesen arra is, hogy mekkora kapcsolati tő- két halmoz fel az egyén Ugyanakkor nem mindegy, hogy miféle „információ” ter- jed egy hálózatban: ha a kiemelt csomópont egy pletykahálózat közepén ül, és sok kapcsolata van, vélhetően örül a pozíciójának. Rögtön más lesz azonban a helyzet, ha egy járványos kór terjed a hálózatban: a kiemelkedő pozíció ez esetben kifejezetten hátrányos. A hálózatokra, akárcsak a médiára általában, szintén igaz a tétel: a szerkezete és képességei önmagukban se nem rosszak, se nem jók: a fel- használás módja dönt arról, hogy áldásként vagy átokként tekintsünk rájuk. Christakis és Fowler (2010: 39) mérései szerint nemcsak a közvetlen ismerő- sök és barátok vannak hatással az egyénre, hanem a tőle két-, sőt háromlépésnyire elhelyezkedő hálózati partnerek (a barátok barátai és azok barátai is). Ez a hatás az egyéntől távolodva természetesen csökkenő erősséget mutat, de a barátok barátai is képesek követendő magatartásmintát szolgáltatni az egyén számára. Ez a háló- zat „makroszintű” tulajdonságai közé tartozik: több, mint részeinek összessége – ahogy mi, médiahasználók is többek vagyunk egyének halmazánál, ha mediatizált közösséget alkotunk Ennek fényében válik érthetővé, hogy a „homo diktiosz” (a „hálózati ember”) miért törekszik folytonosan újabb és újabb ismeretségek szerzésére. Az informáci- ós társadalom legfőbb alapelve szerint, akié az információ, azé a hatalom. Az ok egyszerű: aki információt birtokol, befolyással lehet a hálózat többi résztvevőjének gondolkodására A hálózati ember ugyanakkor szelektív önreprezentációt folytat: több-kevesebb tudatossággal igyekszik az önmagáról szóló információkat válogat- va közzétenni. A válogatás megmaradhat a legegyszerűbb szinten (csak azt muta- tom, aminek fényében pozitívan értékelnek a befogadók), vagy elérhet egészen összetett, manipulációra alkalmas önbemutatást is (teljesen mást mutatok magam- ról online, mint ami valójában vagyok). A kérdés erkölcsi szempontokkal is terhelt, hiszen a hálózati ember meghatározása önmagában nem adja meg, mire használja a hálózat szereplője a véleményformáló információs potenciálját (Silverstone, 2010) Örök kérdés, hogy ha csak két választásunk lenne, a két rossz közül mire voksolnánk: egy valóságshow-szereplő vagy egy politikus kezébe adnánk-e háló- zatunk információs kulcsait…