Page 205 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

Bokor tAMás: Médiaértés 203 alizáció színterén, a családban is, ahol elvben a szülők feladata felhívni a fgyelmet az „egészséges” médiahasználat szempontjaira, miközben az utódok gyakorlata és elképzelései a médiahasználatról gyakran sokkal kiérleltebbek Jenkins et al (2009) a médiaértés oktatásának három lehetséges színterét külö- níti el. Eközben hivatkozik a New London Group meghatározására a tanulás és tanítás általános céljáról: „Ha egyáltalán lehetséges volna meghatározni az oktatás általános küldetését, azt mondhatnánk: alapvető célja annak biztosítása, hogy min- den tanuló úgy proftáljon a tanulásból, hogy képessé váljon részt venni a közélet és a közösség alkotói és gazdasági életében.” (New London Group, 2000: 9) Ezt a meglehetősen általános célt: 1 az iskolarendszer, 2. az iskolán kívüli oktató-nevelő közösségek és 3. a szülők, családtagok révén lehet elérni. Az iskola mint médiaoktatási színtér természetesen egy sereg médiaeszközt és me- diatizált módszert kínál ahhoz, hogy a tantervekben rögzített, tantárgyalapú okta- tás kiegészüljön a médiakészségek fejlesztésével. Ez a folyamat kétirányú: nem- csak a médiaeszközök és -módszerek alkalmazásának elsajátítása történhet meg általa, hanem az egyes tantárgyak tananyagai is könnyebben feldolgozhatóvá vál- nak a média segítségével. A gyakorlat számos példát kínál a történelmi oktatójáté- koktól a természettudományos szimulációs programokon és irodalmi szerepjáté- kokon át a matematikatanításban megjelenő fogolydilemma-szimulációkon és a közjavakkal kapcsolatos modelleken keresztül egészen az idegennyelv-oktatásban alkalmazott blogolásig E módszereknek mind egy szálig megvannak a maguk há- tulütői: bizonyos számú tanóra felett a pedagógustól emberfeletti plusz fgyelmet kívánnak, alkalmasint nehéz őket direkt módon a tantervi követelményekhez ren- delni (de legalábbis kreativitást követelnek meg), egy kritikus csoport- vagy osz- tálylétszám felett szinte lehetetlen érdemleges eredményeket elérni velük, s a ha- gyományos értékelési eljárások csak körülményesen alkalmazhatók rájuk. Mégis képesek közelebb hozni a tanulókhoz az iskolát azáltal, hogy egy természetes, is- kolán kívüli közeget (ti a médiát) használnak fel az oktatásra egy mesterséges in- tézményi rendszerben (ti az iskolában) Az iskolán kívüli médiaoktatás egyrészt történhet kiegészítő módon (pl. az is- kolai médiaoktatásra épülő szakkörök, tanfolyamok, klubok formájában), másrészt – tágabb értelemben – az iskolától teljesen független formában, pl. civil egyesüle- tek, egyházi közösségek, települési kezdeményezések keretében. Az előbbi forma azon iskolásoknak nyújthat segítséget, akik az iskolai oktatás keretében érdemben egyáltalán nem kapnak médiaoktatást, vagy akik kapnak ugyan, de további isme- retekre vágynak Egyedül az utóbbi, kötetlen forma képes azonban arra, hogy az iskolarendszerből kikerült populációt is elérje, legyen szó idősebb generációkról vagy különösen hátrányos helyzetű csoportokról. Kitűnő példák szerencsére Magyarországon is akadnak az iskolarendszeren kívüli médiaoktatásra: ilyenek