Page 206 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

204 Műveljük a médiát! azok a „senior akadémiák”, amelyeket helyi könyvtárak vagy civilszervezetek ko- ordinálnak nyugdíjaskorúak számára, hogy internetezni tanítsák őket, s ugyanezt a célt szolgálták az E-Magyarország pontokon zajlott számítógép-használati tanfo- lyamok a 90-es évek végén és a 2000-es évek elején. Ugyancsak sikeres projekt- nek bizonyult a Teleház program (Gáspár, 2004; Molnár, 2008), amelynek során kistelepüléseket szereltek fel számítógépszobákkal (a helyi könyvtárban, művelő- dési házban vagy más közösségi térben), hogy a helyiek ott tudják biztosítani saját információelérésüket. Nem ritka, hogy egyes leszakadó csoportok szűkebb kör- nyezetében – hajléktalanszállók, különösen veszélyeztetett kistérségek falvai – cél- zott képzéseket szerveznek a médiahasználatról, úgyszintén a számítógép-haszná- latra összpontosítva Ezek a kezdeményezések abban a korszakban virágoztak Magyarországon, amikor a web 1.0-t felváltotta a web 2.0, s az ember-gép kommu- nikáció helyett az ember és ember közötti, gép közvetítette kommunikáció kezdett meghatározóvá válni. Érthető tehát, hogy a médiaértés oktatása nem tud azonnal reagálni a társas média kihívásaira Fehér folt ugyanakkor az iskolarendszeren kí- vüli magyar médiaoktatásban a számítógép előtti médiumok – az „ómédia” – szer- vezett megértetése is: elszigetelten létező flmkluboktól és mozis kurzusoktól elte- kintve nemigen találni rendszerezett tömegkommunikációs képzést, legalábbis iskolarendszeren kívülit A jenkinsi felosztás harmadik pillére a család, az egyének elsődleges szociali- zációs közege, ezen belül is főként a szülő személye. Ahány lehetőséget tartogat a média, legalább annyi a veszélye is (Livingstone–Bober, 2005), a szülők pedig – jóllehet nagy befolyással bírnak gyermekük médiahasználati szokásaira, különö- sen a gyermekeik első öt-hat életévében – legtöbbször idegenkedve fogadják az új médiumok kínálta lehetőségeket. A digitális írástudással hadilábon álló, és/vagy az e képességeket kései életkorban elsajátító felhasználók aggályai érthetőek, a je- lenség pedig nem új keletű: az új médiumok okozta sokkhatás legkézenfekvőbb példáit írja le Grossklaus (1995), amikor felidézi az első francia moziflmvetíté- sekről pánikszerűen kirohanó embereket, akik azt hitték, menten elgázolja őket a vásznon közeledő vonat. Lehetséges, hogy az X-generációhoz tartozó szülők is így vannak a társas médiával: ha nem menekülnek is el fejvesztve egy Gangnam Style- videó láttán, értetlenségüket legjobb esetben tettetett érdeklődésbe, rosszabb eset- ben közönyös elfordulásba csomagolják. Mindeközben a Z-, alfa- és más generá- ciók pedig milliárdos látogatottság fölé tornásszák a koreai alkotó videoklipjét… A befogadás és oktatás szempontjait bővítve vizsgáljuk meg a részvétel kérdését is. A Pew Internet and American Life 2005-ben publikált kutatási projektje szerint (Lenhardt–Madden, 2005) már kilenc esztendővel ezelőtt is az internetező tizenéve- sek több mint fele készített médiatartalmakat, s az összes internethasználó tizenéves harmada (vagyis a médiatartalom-készítők nagyjából kétharmada) meg is osztotta másokkal saját készítésű médiatermékeit. Ez a számadat az elmúlt szűk évtizedben nemcsak az USA-ban növekedett, hanem minden olyan populációban, amely a digi- tális szakadék „nyertes” oldalán áll (World Internet Project, 2013: 67–71).