Page 211 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

Bokor tAMás: Médiaértés 209 anyagként (videoanyagok, újságcikkek, internetes oldalak), kifejező nyelvezetet lehet általuk elsajátíttatni a diákokkal, valamint túl lehet lépni a hagyományos ok- tatási módszereken, felhasználva a technika nyújtotta lehetőségeket. A Master- man–Mariet szerzőpáros (1994) három lehetőséget lát a médiaoktatás átlós hasz- nálatára: 1. enciklopédikus használat (a hagyományos ismeretanyag bővítése a médiatartalmakban fellelhető tudományos és ismeretterjesztő információkkal), 2. alkotást ösztönöző használat (amikor a diákok maguk állítanak elő „médiater- mékeket”, egyszerre tanulva az előállítás mikéntjéről és a témáról), 3. diák-tanár dialógust előmozdító használat (pl. tudományos érvek és ellenérvek ütköztetésé- nek elmélyítése médiaalkotásokon keresztül) Az átlós módszer a fenti kettő kombinációjából áll elő a helyi igények és helyze- tek alapján. Ez a minta lehetőséget nyújt a tantestületek helyi vezetőinek, hogy meghatározzák az arányt a tantárgy- és az átlós módszer között A vegyes mód- szer leginkább ott tud működni, ahol az oktatási rendszer egyáltalán nem vagy csak kismértékben központosított, és ahol az oktatási módokról helyi szinten lehet döntéseket hozni Míg a tantárgyi orientáció esetén fennáll a médiaoktatás „eliskolásításának” veszélye, az átlós vagy kereszttantervi jellegű modellben épp az okozza a nehézséget, hogy a sokféle tudományterületet oktató pedagógusoknak többé-kevésbé mind otthon kell lenniük a médiaoktatás módszertanában. E kettős veszély bizonyos mértékű feloldása elméletileg lehetséges az átlós módszer alkal- mazásával: enyhíthető általa a szigorúan skolasztikus megközelítés, s a pedagógu- soknak elegendő a maguk szakterületének, illetve műveltségi területének szem- pontjából közelíteniük a médiához – ez utóbbi persze megkövetel bizonyos mértékű szakmódszertani fejlesztést. Kanadában 1978-tól az Association for Media Literacy nevű szervezet alakítot- ta ki a médiaoktatás kereteit, amelynek a koncepcióalkotó munka mellett az is fel- adata, hogy kapcsolatot tartson a médiaipar és az oktatási kormányzat között, s megszervezze az iskolai médiaoktatást Kiemelt területei közé tartozik a média és a közönség identitása közötti kapcsolat, a hétköznapi alkotómunkából születő vi- selkedési modellek vizsgálata, az iskola és a piac közötti viszony, illetve az iskola és az internet kapcsolata, valamint a nemzeti identitás és az USA-hoz való viszony. Az Amerikai Egyesült Államokban a média gyakorlatiasabb oldala felől közelí- tenek a médiaoktatáshoz: az erőszak és a szexualitás mediatizáltsága is terítékre kerül. A közös pont a kanadai és az USA-beli szemlélet között a médiakritikai megközelítés: mindkét országban érvényesül egyfajta társadalomközpontú, a jel- lemző működési mechanizmusokat és hatásaikat feltárni igyekvő attitűd. A média- erőszak-diskurzus persze nem öncélú: a hangsúly a káros hatások elhárításán van. A nagy trendeket tekintve még erősebben médiakritikus megközelítés látszik kirajzolódni Dél-Amerika országainak médiaoktatási gyakorlatában. A szóban for- gó államok médiaoktatása több – elsősorban a társadalmi felzárkózást és részvételt érintő – problémára próbál megoldást találni és nyújtani: ilyen a médiaoktatásra vonatkozó politikai és kulturális fgyelem hiánya, az oktatóintézmények „beavatá-