Page 204 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

202 Műveljük a médiát! jellegének beazonosítása révén lehetővé teszi a befogadandó információk tudatos értékelését. Ez az azonosító, jelentéstulajdonító és az információhitelesség kérdésé- ben döntéshozó individuális mozzanat különös fgyelmet kell hogy kapjon a média- értésben A médiatudatosság fenti alapvetései közül továbbá kiemelkedik az, amely szerint a közönség megvitatja a médiatartalmakat: ez lehetőséget ad az online társa- dalmi kommunikációban arra, hogy megvalósíthassa pl a részvételi demokrácián alapuló döntéshozatal eszméjét, a tudásmegosztást, az online közösségi együttmű- ködéseket. A kereskedelmi következményekről szóló jellemző azonban gátat vet a valóban elfogulatlan és racionális vitának: a közönség rendelkezésére bocsátott in- formációk törvényszerűen „szűrtek”, a médiatermékek előállítói bizonyos érdekcso- portok szemüvegén keresztül láttatják őket. Nemcsak közvetlen gazdasági-kereske- delmi érdekekről van itt szó, hanem természetesen politikaiakról és társadalmiakról is Az, hogy a médiatermékek társadalmi és politikai következményekkel bírnak, nem azt jelenti, hogy a média tematizálja a politikát, hanem éppen fordítva: a poli- tikai érdekek hatolnak be a média napirendjébe, s ez sok esetben még a szabad véle- ménynyilvánítás terepére, a médiatulajdonosok napirend-kijelölő tevékenységétől elvileg független blogoszférára is igaz. Mindezeket fgyelembe véve még égetőbb kérdés, hogy a médiahasználók milyen módon érik el és dolgozzák fel a médiatar- talmakat A médiatudatosság intézményes oktatása pedig nem biztos, hogy elegen- dő ehhez, legyen szó a külhoni vagy éppen a magyar helyzetről. 6.3.2. A médiaoktatás színterei Jóllehet némely szerzők kérdésként fogalmazzák meg, hogy létezik-e egyáltalán „digitális nemzedék” (Buckingham–Willett, 2006), a médiaoktatás elismeri e fo- galom létét, amikor elkülönít X, Y, Z és más, még későbbi generációkat. (Ez utób- biakat pl. alfa-generációnak nevezik, utalva a Z-korszak után születettekre, akik- nél „új ábécé kezdődik”.) A digitális generáció fogalma tehát burkoltan ugyan, de létezik, hiszen az X-Y-Z tengely mentén előrehaladva egyre határozottabban érvé- nyesül a digitális közegbe való „beleszületés” hatása, s ezzel együtt járnak a szük- séges médiakezelési kompetenciák is. A digitális nemzedék létének kérdése főként olyan területeken merülhet fel, ahová az idősebb generációk már viszonylag stabi- lan felzárkóztak, s médiahasználati arányuk megközelítette a fatalabb generáció- két. Ahogyan az információs társadalom jellemzőiről szóló fejezetben érzékeltet- tük, a legfejlettebb országokra jellemző helyzet a világ nagy részén nem érvényes: még Európa számos országában – többek között hazánkban is – fontos kérdés, hogy milyen médiahasználati és médiaismereti különbségek rejtőznek a nemzedé- kek között. Így áll elő az a sajátos helyzet, hogy a hagyományos iskolarendszerben hivatalosan a médiahasználati kompetenciákkal alacsonyabb fokon bíró generáció (a tanárok) hivatottak tanítani a náluk magasabb fokú médiahasználati kompeten- ciákkal bírókat (a tanulókat). Ugyanez a helyzet köszön vissza az elsődleges szoci-