Page 62 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

60 Műveljük a médiát! s még aznap megjött a válasz (Thompson, 1995: 154, idézi Allan, 2010: 39). Hét- köznapi cselekvéseink során mindez napi tapasztalattá és gyakorlattá vált: már nem kell jó előre eltervezni, hogy milyen flmet szeretnénk megnézni a moziban, majd szabaddá tenni az esténket, odautazni a flmszínházhoz, jegyet venni, és vé- gül beülni a nézőtérre. Ma, mihelyst utasként belekeveredek egy dugóba a 10-es úton, letöltök egy flmet, és megnézem. Ott és akkor, amikor én, a befogadó aka- rom, és be tudom illeszteni a napi rutinomba Ma mindannyian a deterritorializált azonnaliság dimenziójában élünk, ám ennek nem csak örömteli következményei vannak Jody Jensen teszi fel a kérdést a globális kormányzásról szóló könyve epilógusában, hogy egy ilyen világban vajon mivel lehet rávenni az embereket a hosszú távú gondolkodásra, a hosszú távú felelősségvállalásra, s ennek kapcsán bemutatja Stewart Brand elképzelését a „hosszú jelen órájá”-ról (Jensen, 2014: 209) A „hosszú jelen órája” „Mai civilizációnk hovatovább annyira felpörög, hogy fgyelmét csak kórosan rövid időre tudja összpontosítani. Talán a technológiai fejlődés gyorsulása teszi, talán a piacvezérelt gazdaságok szűkre szabott látásmódja, talán a demokráciá- nak a közelgő választásokra fókuszáló szemlélete vagy az emberi multi-tasking őrülete. Ráadásul a felsorolt hatások mindegyike egyre fokozódik. Szükség len- ne valamiféle kiegyensúlyozó, korrigáló erőre, valamilyen mechanizmusra vagy mítoszra, amely ösztönzi a távolba tekintést, és vele együtt a hosszú távú fele- lősségvállalást – ahol a hosszú táv legalább évszázadokat jelent.” (Brand 1999 2–3, idézi Jensen, 2014: 209) A globalizáció és a mindennapi cselekvéseink közti kapcsolatot jól írja le Rantanen, állást foglalva arról is, hogy a 21. századi média már egyértelműen nemcsak egyszerű közvetítője, hanem közege is a cselekvésnek: „az emberek egyéni médiatevékenységük révén maguk is hozzájárulnak a globalizációhoz, és ez a tevékenység egyre inkább társadalmi gyakorlattá válik” (Rantanen, 2005: 18) A 21. századi globalizációra nem csupán az jellemző, hogy kiterjedése átlépi korábbi térbeli és időbeli lehetőségeinket, de a folyamat és a hatás intenzitása is erősebb. Held ezt úgy fogalmazza meg, hogy az emberi szerveződés és aktivitás formái eltolódnak a cselekvés, az interakció és a hatalomgyakorlás kontinenseken átívelő (transzkontinentális) vagy régiók közötti (interregionális) mintázatai felé A kutató ennek négy fő vonulatát különíti el: – A társadalmi, politikai és gazdasági tevékenység túllép a politikai határokon, régiókon és kontinenseken – A globalizációt a kereskedelem, a beruházás, a pénzügyek, a kultúra stb háló- zatainak, áramlatainak gyarapodása jellemzi.