Page 57 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe
P. 57
Andok MónikA: Átható médiakommunikáció 55 delmi média és a demokratikusan működő társadalom viszonyában számos defcit mutatkozott, így megfogalmazódott az igény, hogy foglalkozzanak a normativitás kérdésével. Elsőként a Hutchins Bizottság működését érdemes említeni: 1947-ben a Time kiadóvállalat, Henry Luce fnanszírozta azt a vizsgálatot, melynek vezeté- sére Robert Hutchinst, a Chicagói Egyetem rektorát kérték fel. A független bi- zottság feltárta, hogy a tömegsajtó a maga szenzációhajhász tartalmaival nem járul hozzá ahhoz, hogy a társadalomban nyilvánvalóvá váljanak a közös társadalmi cé- lok és értékek. Ám a jelentés mindezzel kapcsolatban nem az erősebb állami sze- repvállalást sürgette, hanem a társadalmi felelősségre irányította a fgyelmet. Ez az elgondolás köszön vissza 1956-ban Fred Siebert, Theodor Peterson és Wilbur Schramm kutatásában, melyet a Four Theories of the Press című könyvükben publikáltak. Ebben a sajtó négy működési típusát különböztették meg: az autori tert, a libertariánust, a társadalmi felelősség típusát és a diktatorikust. A sajtó négy elmélete – és az elméletek kritikája A sokat hivatkozott tanulmányt számos bírálat is érte; az 1990-es évektől kezdve egyre többen találták túlideologizáltnak Sieberték gondolatait. Ilyen irá- nyú kritikát fogalmazott meg John Nerone 1995-ös Last Right: Revisiting Four Theories of the Press című szerkesztett munkájában, illetve Daniel C. Hallin és Paolo Mancini Médiarendszerek című könyvükben. „Azonban a sajtó »flo- zófájának« – vagy mondhatjuk úgy is »ideológiájának« – középpontba állítását a Four Theories of the Press egyik legnagyobb hibájának tartjuk” (Hallin– Mancini, 2008: 24). Hibájukul róják fel azt is, hogy Sieberték nem elemezték empirikusan a médiarendszerek és politikai rendszerek kapcsolatát, helyette mind a négy elméletet a klasszikus liberalizmusból vezették le Hallin és Mancini ezért másképpen, az empirikus kutatást is bevonva, beszél nor- mativitásról. Úgy vélik, hogy a különböző országok sajtója történetileg eltérő mér- tékben tükrözi, illetve befolyásolja a társadalom szerkezetét. Ezt persze értelmez- hetjük fordulatként is, a normativitás előíró aspektusa helyett inkább a leírásra került a hangsúly. Az mindenképpen igaz, hogy a szerzők az általuk leírt három médiamodell közül egyikről sem állítják, hogy csak az működhet normatív mó- don, és a többi nem A három modell: – a mediterrán vagy polarizált pluralista; – az észak-/közép-európai vagy demokratikus korporatista; – az észak-atlanti vagy liberális modell Kutatásukban először a politikai rendszerek (mint a médiarendszerek környeze- te) jellemzőit elemzik, majd részletesen bemutatják a három eltérő modellt. A típu- sok identifkálásakor a következő tényezőket vizsgálták:
