Page 59 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

Andok MónikA: Átható médiakommunikáció 57 A flozófai megközelítést tekintve négy típust azonosítanak Az elkülönítést annak alapján dolgozták ki, hogy egyes értékek választásában milyen eltérő ha- gyományok tárhatók fel Egy adott kultúra inkább a pluralizmust vagy a (szocio- kulturális) konszenzust részesíti-e előnyben, tartja értéknek, illetve a politikai mobilizáció tekintetében inkább a tekintélyelvű vagy a részvételi dimenzió-e a fontos (Christians et al., 2009: 21). A négy típus: – korporatista: a konszenzust előtérbe helyező autoriter irányítással; – libertariánus: pluralista és participatorikus; – a társadalmi érzékenység típusa: pluralista és autokratikus; – a polgári részvétel típusa: pluralista és autokratikus A demokráciaelgondolások elemzése abban segítette őket, hogy el tudják különí- teni a demokratikus intézmények és gyakorlatok alternatív formáit, melyek a kü- lönböző történelmi körülmények és eltérő politikai kultúráik miatt differenciáltan kezelendők. Végső soron McQuailék a demokrácia eltérő politikai modelljeit írták le, két esetben konkrétan visszautalnak Hallinék empirikus munkájára. Elsőként a pluralista demokrácia modelljét tárgyalják, mely az egyéni sza- badságjogokra épít, az államhatalom minimális megjelenését és a szabadpiacra épülő gazdaságot helyesli. McQuailék ezt azzal a modellel kapcsolják össze, amely a Hallin–Mancini-kötetben mint liberális-pluralista modell szerepel Az admi­ nisztratív demokrácia modellje a professzionális intézményrendszerre helyezi a hangsúlyt, mely az állampolgárok szociális biztonságát szolgálja. Hallinék mono- gráfájában ez a típus a demokratikus-korporatista médiamodellben jelenik meg, s számos nyugat-, illetve észak-európai országra jellemző. A harmadik típus a pol­ gári demokrácia, alapja az állampolgárok aktív bevonódása a politikai párbeszéd- be, döntéshozatalba, különösen helyi szinten Ehhez állnak legközelebb a partici- patorikus médiaformák, különösen az internet használata Rendkívül közel áll ehhez a negyedikként ismertetett közvetlen demokrácia modellje, melyben azért van fontos szerepe a médiának, mivel megjeleníthetőséget biztosít minden fontos, a közösség ügyeit érintő vélekedésnek. Elemzésük harmadik szintjén magára a médiára fókuszáltak, különösen az új- ságírásra Ennek kapcsán James Carey és Michael Schudson elgondolásaira tá- maszkodnak. Mindkettejük újságírás-defníciójában nagy szerepet kap a demokra- tikus társadalmi rend támogatása mint újságírói feladat. McQuailék egyébként elismerik, hogy a társadalmi kommunikációban más intézmények is jelen vannak, jelen lehetnek, de ez nem változtat azon, hogy centrális helyzetben a média áll. A média normatív működésére négy eltérő példát hoznak, és mind a négyet normatívként kezelik: – amikor a média megfgyel, monitoroz; – amikor segítő közvetítő, támogató; – amikor radikális szerepben lép fel; – amikor együttműködő módon van jelen a társadalomban.