Page 55 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

Andok MónikA: Átható médiakommunikáció 53 3.2. ábra: Társadalmi konszenzus és deviancia (Hallin, 1984 alapján, közli Allan, 2010: 82) A konszenzus területe A legitim vita területe A deviancia területe A határok természetesen változhatnak az egyes területek között – gondoljunk csak bele abba a változásba, ami az emberi test, az intimitás megmutathatóságá- nak kérdését jellemezte az elmúlt harminc évben. Mindez arra is példa, hogyan kapcsolódik a média tartalma a társadalmi, közösségi normák, a normativitás kérdéséhez. A mai médiakultúrában elsődleges fontosságú, hogy a médiahasz- nálók hol húzzák meg a normativitás határait mindennapi gyakorlatuk során Elfo- gadható-e annak a nőnek a viselkedése, aki okostelefonját a vállával füléhez szorítva, hangosan zokogva meséli ismerősének szerelmi csalódása történetét, mi- közben két szabad kezével almát válogat egy hipermarketben? Segítsünk neki? Mi- ben, a lelki bajában vagy az almaválogatásban? Őt nem zavarja ez a helyzet? Sok elméleti szakember állítja, hogy a médiatechnológia (hálózat és telekommuniká- ció) nem új nyilvánosságot teremtett, hanem a privát szféra megmutat hatóságát tette lehetővé a nyilvános szférában. A 21. század médiakultúrája szempontjából a fejezetben először a normativitás, majd a globalizáció kérdéseit mutatom be. 3.2.1. Normativitás 2007 tavaszán egy Hollandiában beharangozott valóságshow borzolta a kedélyeket szerte Európában: a „Nagy Donor Show”-ban egy halálos beteg nő versenyeztetett egészséges veséjéért három beültetésre váró jelentkezőt. Az Endemol által gyártott show Hollandiában is erős ellenzésre talált, az akkori kormányfő tiltakozott, a hol- land orvosi kamara kizárással fenyegette azt a tagját, aki a vetélkedőből származó vesét majd beülteti. Az egyik magyar kereskedelmi televízió még tudósítót is kül- dött a show helyszínére. Így mi is élőben hallhattuk: a műsor beugratás volt, a nő nem haldoklik, de a versenyzők tényleg betegek, s a műsor igazi célja az volt, hogy