Page 53 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

Andok MónikA: Átható médiakommunikáció 51 sos határozatoktól függnek. Nem éppen ez a művészi alkotás receptje” – írta az ezredfordulón Peter Bart, a Paramount Pictures egykori igazgatója (idézi Croteau–Hoynes, 2013: 183). Visszaszorulnak a lokális tartalmak. A globális, világméretekben gyártó válla- latóriások olyan tartalmak előállításában érdekeltek, amelyek nemcsak lokálisan, hanem globális méretekben is érdekesek, eladhatóak Egyszerűsödés, szenzációhajhászás. A médiaipar elsődleges érdeke, hogy megnyerje a hirdetőket, s ezáltal bevételre, haszonra tegyen szert. A média hatás- kutatása pontosan meg tudja mondani, milyen érzelmi és mentális előhangoltság(ot biztosító műsortartalom) kell ahhoz, hogy a közönséget ne idegesen, feszülten, gondolataiba mélyedve érje a reklámblokk, hanem oldott, ellazult, vásárlós hangu- latban legyen. Erre nyilvánvalóan kevésbé alkalmasak a komoly hírműsorok, hát- térelemzések, dokumentumflmek. Igen jók viszont a show-műsorok, a vetélkedők, a délutáni beszélgetős műsorok, melyek kiszámítható módon vonzzák a közönsé- get Ben Bagdikian, a Berkeley egykori médiaprofesszora mondta, hogy a komoly műsorok arra emlékeztetik a közönséget: az összetett emberi problémák nem ol- dódnak meg attól, hogy új dezodorra váltunk. A hírműsorok felhígulása ma már nem csupán a kereskedelmi televíziók jel- legzetessége. Az infotainment szervezőelve, a szórakoztatva informálni, a szako- sodott hírcsatornák kivételével a média valamennyi szegmensére igaz (Croteau– Hoynes, 2013: 180–193) A fentiek ismeretében nem csodálkozhatunk azon, hogy a média piaci alapú szemlélete, modellje egyre erősebb bírálatokat kap Maga a piaci modell azt állít- ja, hogy a médiaipar egyszerre termel proftot, és elégíti ki a közönség szükségle- teit, pontosabban miközben kielégíti a közönség igényeit, jelentős proftot is ter- mel Minden azon múlik tehát, hogy kik és miként határozzák meg, hogy ki alkotja a közönséget, és milyen igényei vannak. A piaci modell kritikáját David Croteau és William Hoynes így összegzik: – A piacok nem demokratikusak: a siker mércéje a proft, a befolyás mércéje a pénz – A piacok újratermelik az egyenlőtlenségeket, hiszen a piacra belépők számára nem egyenlő módon állnak rendelkezésre anyagi források. A médiapiacra való belépés különösen költséges – A piacok nem ismerik az erkölcsöt: nem tesznek különbséget a társadalom szá- mára hasznos vagy káros termékek között – A piacok nem feltétlenül elégítik ki a társadalmi szükségleteket – A piacok nem feltétlenül elégítik ki a demokratikus szükségleteket (Croteau– Hoynes, 2013: 39–42)