Page 68 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

66 Műveljük a médiát! Format A televíziózás talán leghíresebb formatja, szerzői joggal védett műsortípusa a Big Brother. Túlzás nélkül mondhatjuk, a világ kétharmadán sugározták vala- milyen formában a műsort. Az eredeti ötletet két holland producer, Joop van den Ende és John de Mol dolgozta ki George Orwell 1984 című regénye alap- ján. Az első széria 1999-ben készült Hollandiában. A a műsor formatját később a két producer vezetéknevének összeolvasztásával Endemolnak nevezett cégük árusította Az amszterdami cég ma további formatok kidolgozása mellett évi 15 000 órányi műsort gyárt. A médiaszövegek harmadlagos szerveződési szintjét a reprezentációk adják. Rep- rezentáción azt értjük, hogy egy-egy esemény, társadalmi jelenség, csoport stb milyen módon jelenik meg a médiatartalomban. Csak néhány a legkedveltebb ku- tatási témák közül: nők, romák, az erőszak médiareprezentációja. A fejezet nem ezek sorát akarja folytatni, ismételni, vagy felülbírálni a már ismert adatokat. In- kább arra törekszik, hogy bemutassa, milyen lehet magának a reprezentációnak a módja, valamint a gyakorlata. A bemutatás módja kihat majd a reprezentáció hite­ lességére, morális és esztétikai dimenzióira. Úgy vélem, alapvető különbséget kell tenni az információ/tudás, illetve a tapasztalat vagy esetleg az élmény móduszában megvalósuló és értelmezendő médiareprezentációk között (Silver- stone, 2008) A reprezentáció gyakorlatánál a médiatartalom töredezettségére és az ellenpontozás gyakorlatára fókuszálunk Ez utóbbit ugyancsak Silverstone írta le Médiaerkölcs című művében. „A mediatizált világiság nem helyettesíti a személyes világiságot, de úgy kell felfogni, hogy annak ellenpontjaként kapcsoló- dik hozzá. Az emberi állapotnak e két szempontja egyaránt jelen van és szükséges, s mindkettő egyszerre nyer és veszít az egymással való állandó interakciók során. A mediatizált világiság pedig önmagában nem is létezik, ha nem töredezett és el- lenpontozott.” (Silverstone 2010: 66) A mediatizáció plurális terében a médiarepre- zentációt az ellenpontozás gyakorlata jellemzi. Ellenpontozás, amikor a fősodor mellett megmutatjuk a másikat. A mindenkori másikat, az idegent, az ellenpontot, mely lehet etnikai kisebbség, lehetnek migránsok, bármilyen csoport, ami valami- ben eltér a fősodortól. Bemutatásuk vajon mennyire sztereotipizált, mennyire vise- li magán a mi–ők, integritás–megkülönböztetés, egyetértés–elutasítás ellentétét? Egyáltalán elgondolható-e semleges módon az ellenpontozás gyakorlata? A német Kraemer szintén a medialitást említi központi kategóriaként, amikor azt írja, a mé- dia nem egyszerűen csak továbbítja az üzeneteket, hanem képes formába önteni tapasztalataink, érzékelésünk, emlékezetünk és kommunikációnk eltérő módjait. Azt a gondolatot fejezi ki, hogy a világgal való kapcsolatunkat is a média alakítja, azon különbségtételeken keresztül, amelyeket éppen a média mutat meg számunk- ra (Kraemer, 1998, idézi Erll, 2011: 114)