Page 71 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

Andok MónikA: Átható médiakommunikáció 69 a felhasználók által létrehozott tartalmak közti hírgyűjtés, hírszelektálás tekin- tetében. A válaszok kapcsán három fő célt jelöltek ki: 1. a közösségi média leg­ fontosabb trendjeinek valós idejű azonosítása; 2. egy esemény kapcsán a fő véleményformálók azonosítása és további információk beszerzése róluk szava- hihetőségük megítélése végett; 3. a felhasználó által feltöltött tartalom könnyű, gyors és megbízható hitelesítésének biztosítása A 2012-es amerikai elnökválasztáson tesztelték is a kifejlesztett szoftvert, az Alethiometert, mely az igazság görög istennője, Alétheia után kapta a nevét. A hitelesség mérése a 3 C mentén történt: contributor (’feltöltő, megosztó’), content (’tartalom’), context (’környezet’). Vagyis a Social Sensor Project sze- rint a hitelesség mérésének három legfontosabb dimenziója: a megosztók, feltöl- tők szavahihetősége, a tartalom maga és a kontextus, a környezet, amelyben az adott tartalom megjelent (Schifferes et al., 2014). Minek vagyunk itt szemtanúi? Annak a folyamatnak, amelynek során kikristályo- sodik a közösségi médiából származó tartalom hitelességére, hitelesítésére vo­ natkozó kulturális gyakorlat. A hírek történetével foglalkozó könyvemben rész- letesen bemutattam azokat a kulturális gyakorlatokat, amelyek a magyar nyelvű hírlapírás történetében az olvasó számára a tartalom hitelességének megállapítását szolgálták A 18. században a személyes hitelesség dominált: a szövegbe bele- írták, a tudósító, levelet író személy saját szemével látta az esetet, vagy „hitelre méltó levelekből ekképpen leve tudtomra” – írja a Magyar Hírmondó 1782-ben A 19. században a hitelesség biztosítására előtérbe kerül a tényszerűség, az ob­ jektivitás fogalma, s e doktrína volt a meghatározó a közelmúltig. Most úgy tű- nik, a közösségi média ismét a személyesség felől konstruálja meg a hitelességet. (A hitelesség, objektivitás elvének és gyakorlatának alakulását részletesen lásd Andok, 2013: 181–194) A felhasználók által létrehozott tartalmak előretörése a klasszikus médiafelüle- teken azt is eredményezi, hogy újra kell gondolni az újságírói szerepet, azon belül a kapuőr funkciót, amikor is az újságíró a bevett szakmai kritériumok alap- ján megszűri az információt, és csak azt publikálja, ami vélhetően közérdeklődés- re tart számot. „Számot kell vetni azzal, hogy az újságíró már nem egyedüli letéte- ményese az igazságnak, most sokkal inkább az a feladata, hogy teret biztosítson a hétköznapi embereknek, hadd mondhassák el ők maguk saját történeteiket. A hír- szerkesztőségek feladata pedig az, hogy döntéseikkel segítsék ezt az átalakulást” (Wardle–Dubberley–Brown, 2014: 3). Ezek az elgondolások néhány esetben már meg is valósultak, a CNN-hez tartozó iReport felületre a felhasználók töltik fel híreiket, képeiket vagy videóikat. Ilyen elven működik a Wikinews is, melynek küldetésnyilatkozatában le is írják, hogy azért bátorítják a részt vevő újságírást, és azért teremtenek rá lehetőséget, mert úgy vélik, a polgároknál senki sem tudhatja jobban, milyennek kell lenniük a híreknek.