Page 72 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

70 Műveljük a médiát! A folyamat kapcsán többen felvetik, hogy romlik a minőség, ha nem szakava- tott újságírók, hanem amatőrök készítik a médiatartalmakat. Peter Dahlgren az amatőrök térhódítása helyett inkább az újságírói szakma sokrétű megújulását sür- geti (új kifejezésformák, új műfajok, megújult kapcsolat a közönséggel) (Dahlgren, 2009: 152–153) A felhasználók által létrehozott tartalmak kapcsán Molnár Attila Károly is számos kritikai elemet felhoz a „büszke amatőrökkel” szemben, s így összegez: „a grassroot amatőrizmust értékelik fel a szakértők elitizmusával és ma- nipulációival szemben. (…) Sem szakmai, sem szerkesztői szűrők nincsenek. Ezért autentikus a társas média: olyan médium, mely nem közvetített A 18 századi vad- emberkultuszhoz hasonlítható a nemes amatőr mai kultusza” (Molnár, 2014: 53). A vita, a szembenállás mélyén tulajdonképpen azt a kérdést találjuk, hogy a hálózati média biztosította részvételi lehetőségek – mind közéleti, mind kulturális szempontból – előrevivőek-e, vagy sem. A kérdésre pozitív választ adnak a participatorikus / részt vevő kultúra képviselői. Felvetődik még a kérdés, hogy a részt vevő kultúra vajon új elgondolás-e, olyan lehetőség, amellyel csak a közösségi média technológiai körülményei között lehet élni, vagy létezett már korábban is, csak más technológiai hátérrel Már ha kell hozzá egyáltalán technológia, hiszen a szóbeliség kultúrája mi más lehetne, ha nem participatorikus Az kétségtelen, hogy a kulturális kreativitás és originalitás jól kidolgozott, predigitális fogalmai kevéssé adaptálhatók a hálózati média együtt- működő, kollaboratív és kevéssé professzionális kulturális gyakorlataira. Ennek kapcsán Anders Ekström svéd médiakutató két irányt különít el, az egyik a részvétel fogalmát médiumspecifkus fogalomként kezeli, a másik nem a médi- umhoz, hanem a felhasználó szándékához kapcsolja a részvétel lehetőségét. (Jenkins [2008] éppen ezért az első típust interaktivitásként, míg a másodikat va- lódi participációként azonosítja.) Ekström azt ajánlja, tegyük félre az aktív-passzív közönség szembeállítását, formálódjék újra közönség és nyilvánosság kapcsolata, s ezáltal akár alternatív médiatörténeti kronológiához juthatunk. Érvei között szere- pel, hogy amikor 1795-ben létrejött az első svéd napilap, nem vált szét előállító és fogyasztó, mert a szerkesztők történet-„beszállítókkal” dolgoztak. Így már a 18. század végit is résztvevői médiának tarthatjuk (Ekstörm et al., 2011). S mint látni fogjuk, nemcsak svéd, de magyar területen úgyszintén. Magyar Hírmondó A 18. századi svéd példához rendkívül hasonló a magyar helyzet. 1780-ban jele- nik meg Pozsonyban a Magyar Hírmondó Paczkó Ferenc nyomdájában először Rát Mátyás szerkesztésében. 1779-ben egy „Előre való tudakozás”-t adnak ki, hogy felmérjék az igényeket, majd beharangozzák a lapot. Ebben így ír Rát: