Page 73 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

Andok MónikA: Átható médiakommunikáció 71 „Ami a hazabéli dolgoknak megíratását illeti, azt többnyire levelező jóakarói- nak és azon úriembereknek fogja köszönni, akik tudósításokkal önként kínálni méltóztatnak. (…) kéri az értelmes hazafakat szeretettel, hogy efféléket béküldeni ne sajnáljanak.” (Kókay, 1981: 46) Amikor a klasszikus, intézményrendszerben szakemberek által előállított média- tartalmakat összehasonlítjuk a felhasználók által létrehozott tartalmakkal, meg kell említeni azt is, hogy az utóbbiak létrehozása nemcsak technológiai értelem­ ben könnyebb. Könnyebb azért is, mert a döntéshozatal nem többszintű, nehéz- kes, hosszadalmas, a forgatást nem kell engedélyeztetni, a szerkesztőség időbe- osztásához igazítani stb Gyorsabb, rugalmasabb és nem utolsósorban olcsóbb a felhasználói tartalom 3.3.2. A médiatartalom formái: narratívák, műfajok, reprezentációk Raymond Williamst, a brit kritikai kultúrakutatás kiemelkedő alakját 1973-ban meghívták az Egyesült Államokba, a Stanford Egyetemre tanítani. A brit televí- ziózás hagyományaihoz szokott Williamsre rendkívüli hatást gyakorolt az ameri- kai kereskedelmi televíziózás. Tapasztalatait és élményeit a következő évben meg- jelent Televízió: technológia és kulturális forma című könyvében összegezte. Plasztikusan írja le: épphogy elkezdett nézni egy flmet, máris reklámmal szakí- tották meg, de kiderült, ez csak a kisebbik probléma a történet követésében, mert a csatorna két további flmet is promotált a reklámok után, olyanokat, amelyeket ké- sőbb vetítenek majd. Összemosódott hát a San Francisco utcáin egy dezodor- és egy gabonapehely-reklámmal éppúgy, mint egy Párizsban játszódó szerelmi törté- nettel és egy katasztrófaflmmel, melyben egy őslény-szörny majd el akarja pusztí- tani New Yorkot. A műsorfolyam (fow) – képek és érzések végeérhetetlen és ki- számíthatatlan áramlása – meglehetősen bizarr benyomást tett Williamsre (Fiske, 2011: 99–100) Milyen hát valójában a médiatartalom? Vannak jól megragadható és leírható egységei, fragmentálható, szétválogatható narratívák vagy műfajok? Vagy inkább a tartalmi határok összemosása jellemző a műsorfolyamra? Ráadásul olyan szerveződés ez, melyben a témák kiemelkednek eredeti környezetükből (dekon- textualizálódnak), és új, a média műsorrendje adta környezetbe kerülnek (rekon- textualizálódnak). S ez a folyamat természetesen árnyalni fogja a befogadóban létrejövő jelentést is. Sarah Kozloff, a New York-i Vassar College kutatója ezt így írja le a televíziózás vonatkozásában: A tévés narratívák egyedülállóak abban, hogy minden szöveg be van illesztve a csatorna műsorrendjének meta dis- kurzusába. Ez a beágyazás átalakulásokkal is jár a televíziós narratívák tekinteté-