Page 113 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

4. fejezet: A globális médiaipar 111 „Megfelelően értelmezve, a propaganda megszervezésének problémája túlnyúlik a propa- gandaszerveknek a politikai kommunikáció előállításában alkalmazott formáin és mecha- nizmusain. Magában foglalja azokat a kormány által tett, de a kormányon kívülre irányuló erőfeszítéseket is, amelyek úgy kapcsolnak össze csoportokat és magánszemélyeket, hogy a propaganda a lehetséges legnagyobb hatást érje el az egész társadalmi rendszerben vagy a megszólított csoportban. A háborús célok propagandája bármely más tartalmi kategóriánál hatékonyabban tölti be a transznacionális politikai akciók katalizátorának szerepét.” (1971, XXIV.) Lasswell propagandával kapcsolatos észrevételei valójában azt írják le, miért volt képes a Super Girl túlélni azokat a hivatalos törekvéset, amelyek a műsor bukását akarták elérni. A show által keltett általános megdöbbenés „kormányon kívüli esz- közként” jelent meg, ami az állami médiamenedzsment új módszereinek társadal- mi jóváhagyását segítette elő. A technológia itt jelentős szerepet játszott abban, hogy a fgyelem a közönség gyakorlataira koncentráljon az ideológiai kérdések he- lyett. Ez éppen az az észrevétel, amit Huang és Chitty tettek a Super Girl sikerével összefüggésben. A Super Girl kapcsán felbukkanó „performanszok” többnyire azt jelentették, hogy a nézők online érdek-képviseleti közösségek köré szerveződtek. Ezeket olyan gyorsételeket forgalmazó cégekről nevezték el, amelyek azáltal ter- melték és vonzották be a tőkét, hogy a saját sztárjaikra szavaztak, illetve másokat is erre ösztönöztek. Ezek a közösségek alapvető változást jeleztek a kereskedelmi médiában, ahol az üzlet kommunikációja vált a kommunikáció üzletévé (Huang és Chitty, 2009). A Super Girl azonnal kihasználta a 461 millió távközlési előfzető- ben rejlő pénzügyi lehetőséget azáltal, hogy magához vonzotta a közönséget, melynek fgyelmét ezután eladta a hirdetőknek. Pontosabban ennek a hatalmas pi- acnak a jelenléte azt jelentette, hogy HSTV a Linktone vezeték nélküli szolgáltató- val partnerségben meg tudott felelni annak a „hagyományos” szolgáltatási követel- ménynek, hogy a közönséget rekord áron értékesítse a hirdetőknek, miközben az előadók és a helyszíni közönség arra ösztönözte a televízió előtt ülőket, hogy a szavazatokért kifzetett összeg által ők maguk is részt vegyenek a műsorban. Ahogy a szerzők fogalmaznak: „A média újradefniálta a közönség értékét azáltal, hogy a részvétel lehetőségét adja el ne- kik. A hagyományos stúdióalapú műsorszórásban a hirdetők a célközönséget a vásárlóerő alapján bírálják el, vagyis az alapján, hogy a közönségnek milyen szükségletei és vágyai vannak vásárlóként. A tranzakciós műsorszórásban a stúdió kiterjesztett tranzakciós teré- ben a részvétel árucikké alakul át, amely szavazatonként 1 jüanba kerül.” (Huang és Chitty, 2009, 131–132.) Ezért jelentős különbséget kell tenni aközött, hogy egy a jelenleginél is liberáli- sabb médiagazdaság elvileg hogyan működhetne Kínában, és hogy milyen mér- téktartó elemzések születtek a kínai média liberalizációjának működésmódjáról