Page 108 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

106 Ifjúság és média ként tekintsenek önmagukra, olyan előadóművészként, aki lehet, hogy egy váratlan hiphopelőadást rögtönöz az észak-koreai katonák közönségének, akiket a nyugati médiakultúra hatása eltéríthet a kötelességük ellátásától. Az ilyen pillanatok meg- mutatják, hogy Abercrombie és Longhurst (1998) szerint a média befolyásának ta- nulmányozását miért azzal a kérdéssel kell kezdeni, hogy a nyilvánosság hogyan és miért játssza el a média üzeneteit; tételezzük fel, hogy valaki mégis a fent leír- tak szerint szeretne felöltözni a demilitarizált zónában, hogy aztán kiderítse, a szi- tuáció kimenetele hogyan alakul, és hogy ennek mi köze lehet a médiához. Azonban Abercrombie és Longhurst arra is emlékeztetnek minket, hogy ez a fajta „hatás” más jellegű, mint amit a koreai háborús propagandisták szerettek vol- na elérni. Az az elképzelés, hogy egy meggyőző szórólap képes olyan gondolatot ültetni az emberek fejébe, amely azonnal megváltoztatja a viselkedésüket, szoro- san kapcsolódik a közönségkutatások „első korszakához”. A huszadik század má- sodik felében a legnagyobb erejű médiaüzenetek nem üzenetek voltak, hanem olyan események, amelyekben a közönség azért vett részt, mert azok tartalmát képlékeny társadalmi erőforrásokként mutatták be, amelyek segíthettek abban, hogy a közönség tagjai azzá váljanak, amivé akarnak. Abercrombie és Longhurst azzal érveltek, hogy bár a globális média továbbra is szeretné irányítani a közönsé- gét, ez a törekvés már nem alkalmaz olyan sajátos üzeneteket, amelyek meghatáro- zott válaszokat váltanak ki. Amikor Abercrombie és Longhurst (1998) közönségelméletét szeretnénk hasz- nálni, a Super Girl körül kialakult vitákat két okból is érdemes megemlíteni. Az első az, hogy a show körüli félelmek azt illusztrálják, hogy médiatartalmak közönségre gyakorolt hatását különböző módokon lehet értelmezni, s ennek meg- felelően a közönségkutatások három „korszakát” tudjuk megkülönböztetni. A má- sodik pedig az, hogy a show rajongói által mutatott reakciók kapcsán esetleg érde- mes fontolóra venni, hogy a közönségkutatások „negyedik korszakáról” beszéljünk. Ennek középpontjában az a politikai és gazdasági tőke áll, amely a közönség szo- kásaiból és abból az alapfeltevésből vezethető le, miszerint sokkal fontosabb az, hogy a közönség mit csinál, mint az, hogy mit gondol. Abercrombie és Longhurst paradigmája korukat jócskán megelőző kutatási kérdések sorát vetette fel. Ez leg- inkább a valóságtelevíziózás megjelenésével vált egyértelművé, míg az észrevéte- leik jelentőségét a Super Girl esete csak tovább növelte. Ez az oka annak, hogy a Super Girl a globális televíziózás történetének egyik mérföldköve lehet. A Super Girl és a közönségelméletek kölcsönös megértése Abercrombie és Longhurst (1998) közönségkutatásokkal kapcsolatos „korszako- lása” minden esetben megjelöl egy nagy hatású gondolkodót, a legfontosabb kuta- tási kérdést, a legfőbb kutatási eredményt és egy általános politikai pozíciót. Ha megnézzük, hogy Kínában a Super Girlt miért tartották lenyűgözőnek, olyan