Page 105 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

4. fejezet: A globális médiaipar 103 az arra való törekvés, hogy aláássa a szocializmust, bárhol is üti fel a fejét otthon vagy külföldön. Manufacturing Consent című könyvükben (1988) Edward Herman és Chomsky azzal érveltek, hogy az antikommunizmus egy „propagandamodell” ötödik „szűrője” volt, ahol az amerikai média rendszeresen kiállt a kapitalista szabadpiaci elvek mellett a nemzetközi politikai vonatkozású megjelenésekben. Ez nem azért volt így, mert a médiavállalatok nagy üzletet képviseltek, hanem azért, mert ezek maguk voltak a nagy üzlet: „Az NBC és a Warner Csoport televíziós és kábelvállalakozásai esetében tulajdonosaik, a GE és a Westinghouse voltak azok a vállalatóriások, amelyek igazgatóságaiban vállalati és banki vezetők ültek meghatározó tagokként.” (1988, 8.) Tehát, ha a CCTV és a SARFT vezetői azzal érveltek, hogy a Super Girl alattomos terve a párt elveinek megdöntése volt, akkor a média nyugati politikai gazdaságai- ban sokkal több támogatásra lelhettek volna. 1945 után az új amerikai nemzetközi média azt a célt állította maga elé, „hogy a kapitalista »amerikai életformát« nép- szerűsítse. (…) Az eredmény egy »elektronikus csábítás« volt, ami különösen a világ déli részén azzal fenyegetett, hogy aláássa a hagyományos kultúrákat és a fogyasztói társadalom értékeit hangsúlyozza a közösségi értékek rovására.” (Thussu, 2006, 48.) Ebben az esetben a szórakoztatást egyszerűen be lehetett he- lyettesíteni a nyílt propaganda helyére, mivel a meggyőző üzenetek akkor voltak a leghatékonyabbak, ha nem tűntek meggyőző üzeneteknek. Dorfman és Mattelart latin-amerikai képregényekkel foglalkozó tanulmánya arra a következtetésre jutott, hogy a Disney igazi úttörő volt ezen a területén: „Még ha néhány külföldi ország, mint Kuba vagy Vietnam, nyíltan szembe merne is szállni az Egyesült Államokkal, (…) a Disney rendre elveri rajtuk a port a magazinok piacán. A gyilkosságnak két formája van: a géppuska és a szacharin (…). A Disney szerint az elma- radott népek olyanok, mint a gyerekek, és úgy is kell kezelni őket, ha pedig ezt a szerepet nem hajlandóak elfogadni, akkor le kell húzni a nadrágjukat, és alaposan el kell verni a fe- neküket.” (1984, 48.) MTV: konfiktustól az együttműködésig Az 1990-es évekre úgy tűnt, mintha az MTV ugyanezt a stratégiát követné (Banks, 1997). Kihasználva a kábeltelevíziózás nemzetközi terjedése által teremtett lehető- ségeket és a deregulációs folyamatok globális térnyerését, az MTV a kulturális imperializmus (akkori) legújabb megtestesítőjének tűnt, amely túlnyomórészt amerikai és brit művészeket mutatott be, vagy olyan nemzetközi előadókat, akik az amerikai stílust utánozták. A csatorna, amelyet a Star TV több mint 40 ország- ban kínált vételre, nyugati előadókat részesített előnyben, miközben jelentős hirde-