Page 102 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

100 Ifjúság és média tényszerűek voltak. Bár a HSTV legtöbb részvényese nem állami szervezetek kö- zül került ki, Zhong rámutatott, hogy a legtöbb ilyen cég továbbra is hivatalos megállapodásban állt a kormánnyal. A részvényesek elméletileg egyesíthették vol- na az erőiket a PRTVB-vel szemben, de a gyakorlatban szinte lehetetlen lett volna úgy koordinálni ezeket a különböző érdekeket, hogy sikerüljön megállapodni az államhatalom ellen irányuló akcióról (Zhong, 2010). Zhong érvelését támogatta a HSTV gyors lépése, amellyel visszautasították azokat a vádakat, melyek szerint a Super Girl romboló hatást gyakorolt a fatalokra. Érvelésüket például azzal igazol- ták, hogy a meghallgatásokat az iskolai oktatási időn kívül tartották, hogy elejét vegyék a lógásoknak. Tehát a Super Girlről szóló vita csak az állam által megszer- vezett, a kereskedelmi televíziózás területén megvalósított kísérlet okán bontakoz- hatott ki. Az eset leginkább azt bizonyította, hogy az állam folyamatosan féken tartja a liberalizált médiaterületeket, miközben egyensúlyt keres a politikai elvek és a közönség igényeinek kielégítése között. A valódi kihívást itt az jelentette, hogy mindezt úgy valósítsák meg, hogy közben ne harapódzón el a káosz. A kínai médiakutatás és az ifjúság A kínai médiamenedzsment sajátos jellege az egyik oka annak, hogy a kínai mé- diakutatás saját jogán válhatott önálló diszciplínává. Lehetséges, hogy a CCTV vészjósló fgyelmeztetései a Super Girl alattomos implicit üzenetei kapcsán valójá- ban egy ravasz stratégia részét képezték, amely a propaganda nyelvét használva próbálta védeni a piaci részesedést azon az egyre versenyképesebb televíziós pia- con, amely megpróbálta kihasználni a kínai közönség által kínálkozó óriási lehető- ségeket. Mindenesetre az biztos, hogy a kínai média, a társadalom és a politikai kultúra túl bonyolult ahhoz, hogy azokat propaganda-modellekkel magyarázzuk (Khoo, 2011). Mégis, ahhoz hogy ezt az esetet megfejtsük, meg kell magya- ráznunk, melyek ezek a modellek, a kínai médiakutatók miért utasították el őket, és hogy a médiakutatás számára egyáltalán miért lényeges ez a kérdés. Nagy a kísértés, hogy Kína működésére egyszerűen csak úgy gondoljunk, mint a Kínai Kommunista Pártnak (KKP) a közbeszéd ellenőrzésére törekvő ambíció- jára. Ez a megközelítés azonban nélkülözi a médiaipar tényleges működési folya- matainak empirikus kutatását (Yu, 2011). Haiqin Yu szerint Kína annak az általá- nos elképzelésnek a paradigmája, hogy az „állami ellenőrzés” nem magyarázható a funkcionalizmus, a centralizmus és a spektakularitás fogalmaival. A funkciona- lizmus az az elképzelés, miszerint a média mindig a már meglévő társadalmi egyensúly fenntartásában érdekelt; a centralizmus az a gondolat, hogy az egyen- súly fenntartása a már hatalmon lévők érdekeinek a kivetülése; és hogy ezeket a folyamatokat leginkább a jelentősebb médiaeseményeken keresztül lehet megra- gadni, mint amilyen például az olimpia (spektakularitás).