Page 101 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

4. fejezet: A globális médiaipar 99 (PRTVB) volt, az üzletrészek 79 százaléka a magántőke és az egyéni befektetők érdekszférájába tartozott. Eközben Yong Zhong a showműsoron keresztül vizsgál- ta a kínai médiaiparágak legújabb fejleményeit (2007, 2010). Zhong megjegyzi, hogy a Super Girl népszerűsége sokat lendített a CCTV helyzetén, ami „a pártál- lam elsődleges szócsöve lett” (2010, 653.). Ugyanekkor a propaganda tisztviselők csúcstalálkozót hívtak össze, ahol a műsort „gonosznak” kiáltották ki, és ahol az állami műsorszolgáltató elhatározta, hogy saját tehetségkutató műsort indít Dream China (Kínai álom) címmel, amely az „egészséges” társadalom érdekeit tükrözi. A CCTV vezetői a Super Girlt Pearl Harbor japán megtámadásához hasonlították. Ezek a félelmek 2007-ben váltak politikai üggyé, amikor a Rádió, Film és Televí- zió Állami Szabályozó Testülete törvényben korlátozta a valóságshow-k termelé- sét, műsorszolgáltatókként egy műsorra, és betiltották az élő közönséggel felvett események közvetítését a testület engedélye nélkül (Zhong, 2010). Zhong úgy hitte, hogy a Super Girl azért volt megosztó, mert létrehozott egy olyan teret, ahol a fatal közönség el tudta képzelni, hogy milyen lenne, ha na- gyobb beleszólása lenne a közügyekbe (2007). Azonban közigazgatásilag ez egy nem tervezett eredménye volt egy megtervezett kísérletnek, amelyben a HSTV engedélyt kapott arra, hogy kereskedelmi vállalatként működjön, amit kevésbé for- mális kapcsolatok fűznek az államhoz, mint ami a kínai televíziókra általában jel- lemző. Zhong első lényeges megállapítása szerint a kínai televízió gyors növeke- dése azt jelenti, hogy a szabályozás túlnyomó része reaktív módon működik. A televíziós politika alapvető hajtóereje az, hogy Kína képes legyen a multi-plat- form részeként használni az eszközt, a hatalmas nemzeti és nemzetközi közönség eléréséhez. A tartalom és ellenőrzés kérdéseit gyakran tudatosan csak a később, az események bekövetkezése után vetik fel. A CCTV egy állami tulajdonú vállal- kozás, amit a Rádió, Film és Televízió Állami Szabályozó Testülete által kijelölt vezető irányít, és amit egy kifnomult, vertikálisan integrált vállalkozásként fej- lesztettek ki. Az adó 17 csatornát sugároz 120 országban, angol, spanyol és francia nyelven, valamint számos kínai nyelvjárásban (Zhong, 2010). A vállalat termelési kapacitása hatással van a flmstúdiókra, a berendezéseket lízingelő cégekre, a mé- diatervezéssel foglalkozó szervezetekre, a közlekedésre és még egy vidámparkra is. Zhong hangsúlyozta, hogy egy ilyen összetett munkához szétszórt „vezetői” modellre van szükség, mivel az egész folyamat bonyolult munkamegosztáson ala- pul. Általánosságban elmondható, hogy ez egyet jelent azzal, hogy míg a struktúra alapjai továbbra is politikai alapon működnek, a napi működés elválasztja egymás- tól a politikai vezetést és a kereskedelmi fejlődést azért, hogy kiszélesítsék Kína nemzetközi médialábnyomát. Ily módon a Super Girl körül kialakult „zűrzavar” valószínűleg kiszámítható fejlemény volt. Zhong szerint (2010) a show körüli nagy felhajtás miatt túlbecsül- ték azt a politikai kihívást, amit a műsor jelentett. A Kína liberalizált médiagazda- ságára jellemző változatos állami tulajdonviszonyok miatt, a HSTV felforgató ere- jével kapcsolatos elképzelések mindig is inkább teoretikus jellegűek, mintsem