Page 96 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

94 Ifjúság és média A globális populáris média termékei – kasszasikernek számító flmek, gyermekek- nek szóló rajzflmek, főműsoridőben vetített szappanoperák, televíziós valóság- show-k és társaik – régóta képesek kiváltani a nemzetállamok aggodalmát. Ezek a félelmek legutóbb a kínai tehetségkutató reality műsorok körül kialakult vitákban öltöttek testet azzal összefüggésben, hogy mi történik, ha egy kultúra történetei, gondolatai és képei egy másik kultúrában válnak népszerűvé. Az ezzel kapcsolatos félelem az volt, hogy ezek a gondolatok és képek a forráskultúra értékeit népszerű- sítik, és ez különösen akkor válik súlyos problémává, ha a tartalom olyan országok között cirkulál, amelyek ellentétes politikai nézeteket vallanak. Tehát amikor a Super Girlhöz hasonló tehetségkutató reality műsorokat a fatal kínai közönség kitörő lelkesedéssel fogadta, ez azt a nyugati médiatartalmakkal kapcsolatos, régóta ismert félelmet is újjáélesztette, miszerint ezek a tartalmak a világ más részein aláássák a nemzeti identitásokat. Ez a folyamat lehetőséget ad arra, hogy a globális populáris kultúrát politikai szempontból, a kulturális imperi- alizmussal foglalkozó irodalmat tekintetbe véve értelmezzük. Mindez azt is lehe- tővé teszi számunkra, hogy feltárjuk, a globális média hatásai hogyan változnak a közönség értelmezése és médiahasználata szerint – ami a kínai közönség méretét és összetettségét tekintetbe véve különösen izgalmas kérdésnek számít. A fejezet végére megérthetjük, hogy egy meglehetősen triviális médiatartalom hogyan vál- hat kiemelkedő jelentőségű üggyé a nemzetközi kapcsolatok világában; hogy a globális média hogyan függ az üzleti vállalkozások és a kormányok közötti bonyo- lult megállapodásoktól; és hogy a közönségkutatók elképzelése a média befolyásá- ról hogyan változott az elmúlt évszázad során. Hogyan válik a valóságtelevíziózás politikai kérdéssé? 2011-ben a kínai állami médiafelügyelet úgy döntött, hogy a Super Girl című, Pop Idol stílusú televíziós show-t be kell tiltani, mert a műsor túl hosszú. Sokan politi- kai motívumokat sejtettek a háttérben. A műsort a félig autonóm Hunan Satellite Television (HSTV) fejlesztette ki, és néhányan úgy gondolták, hogy a felügyelet megirigyelte a műsor hatalmas ifjúsági közönségét – ami sokkal nagyobb volt, mint amekkorát bármely hivatalos állami csatorna képes volt a képernyő elé ültet- ni. Mások azzal érveltek, hogy a kifogások ideológiai jellegűek voltak; a hivatalos vélemény szerint a Super Girl a fogyasztói individualizmus közönséges ünnepelé- se volt, ami összeegyeztethetetlennek tűnt az állami eszmékkel. A HSTV termé- szetesen úgy reagált, mintha az utóbbi állítás igaz lenne. Azt ígérték, hogy a show-t építő jellegű műsorokkal váltják fel, például egy olyan programmal, amely a házimunkák megfelelő elvégzésével foglalkozott (Bristow, 2011).