Page 134 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

132 Ifjúság és média nem lehetett egyedül, mert az intézmények a felnőtt tekintet világi terekre való kiterjesztésével reagáltak az antiszociális viselkedés problémájára. Így már világo- san látszik annak az értelme, hogy Helen miért ugyanezekben a terekben igyeke- zett megvédeni azt a jogát, hogy békén hagyják. Ehhez a keze ügyében lévő esz- közöket használta, de világosan látszott, hogy ideális esetben inkább lenne valahol máshol. A diákok saját sorsuk politikájával szemben mutatott általános érdektelen- sége azt jelzi, hogy Helen valószínűleg nem a patriarchátus elleni tudatos fellépés- ként magyarázta volna tetteit. Götz (2008) szerint így ő is egy olyan lány lett vol- na, akit a feminista kutatók valószínűleg fgyelmen kívül hagytak volna. Reakciói azonban azt jelezték, már többször találkozott azzal az élménnyel, ahogy a kultu- rális hatalom behatol a nyilvánosság tekintete mögé, s ez szükségessé teszi a de- fenzív magatartást. „Minél több dolog változik, annál több dolog marad ugyanaz.” Mivel tehát az ifjúságot körülvevő mediális hatalom dinamikája a médiakörnyezet- tel változhat, a feminista médiatudósok térre, identitásra és testre vonatkozó korai kérdései közül néhány továbbra is érvényes marad. Konklúzió: Miért nélkülözhetetlen a feminista nézőpont a médiakutatásban? A szubkultúra-kutatások feminista kritikája számos olyan észrevételt, kutatási kérdést és kutatási gyakorlatot alapozott meg, amelyek alkalmasak annak tanul- mányozására, hogy a mobil média hogyan kapcsolja be a lányokat a globális mé- diagazdaságba a magánéletük legszemélyesebb pillanataiban is. Minden médiaku- tatónak ismernie kell a feminizmust, ha másért nem, akkor azért, mert a feministák számos elméleti és módszertani újítást vezettek be a területen. A viszonylag új te- rületnek számító lánykutatások két okból is jelentősek ebben az összefüggésben. Egyrészről bemutatják, hogy a korai szubkultúra-kutatások elméletei ma is segít- ségünkre lehetnek abban, hogy megértsük a fatalok médiahasználatát; másrészről megalkotják a „kapacitás” fogalmát, amely magyarázatot ad a „hétköznapi” média erőteljes hatására, és módot talál azoknak a fataloknak a kutatására is, akik társa- dalmilag láthatatlanok, vagy nem akarnak láthatóak lenni. A tizenéves lányokkal és a mobiltelefonokkal kapcsolatos legutóbbi kutatások jól példázzák a láthatatlan fatalok politikai jelentőségét. Ezek a kutatások a média vizsgálatát a jelentésekkel telített tárgyak világaként értett anyagi kultúrával kapcsolják össze, ahol a média személyes használata egyértelműen azt mutatja, a politikai hatalom intim pillana- tokban is érezteti hatását. Ezek a szövegek jól érzékelik a média, az identitás és a test közötti fontos kapcsolatokat, és tartalmazzák a szubkultúra-kutatások számos alapvető elméletét is. Az említett új megközelítéseknek a lányok kutatása az egyik legfontosabb forrása, és ez különösen igaz a mobilmédia kutatására a változó glo- bális gazdaságban.