Page 132 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

130 Ifjúság és média Kényelmetlenül érzem magam olyan emberek között, akik látják, hogy ezt csinálom egy babával, mivel a haverjaim azt mondják, hogy még soha nem csókolóztam senkivel. Ez mindenkit kellemetlenül érintene, nem igaz?” Jennifer ezzel a „defenzív pozíció” szükségszerűségét vázolja, mert olyan világban él, ahol a nemi identitása olyan intézményi környezetekben jelenhet meg, amelye- ket nem tud irányítani. Természetesen semmi különösebb újdonság nincs abban, hogy valaki be akar illeszkedni egy közösségbe, miközben azt szeretné, hogy önálló személyiségnek tekintsék. Ahogy abban sincs semmi újdonság, hogy a fatalok különösen kegyet- lenek egymással, amikor a csókolózásról van szó – annak ellenére, hogy McRobbie például határozott döbbenetét fejezi ki azok felett a nyíltan átszexualizált termékek felett (mint a tangák és társaik), amelyek a tinédzser lányokat célozzák meg. A lá- nyokkal foglalkozó kutatás még egyértelműbbé tette a médiaeszközök hatását olyan tényezőkként, amelyek interakcióba lépnek a terekkel és a testekkel. Ennek a hipotézisnek a bizonyítékait szintén a mobiltelefonokra lehet visszavezetni, illetve arra, hogy a telefonok hogyan teszik hozzáférhetővé a mobilitás kérdését. A negyedik fejezetben megállapítottuk, hogy a média hatalmának központjai mobilisak és képlékenyek. Ebből következően a defenzív pozícióknak is hasonló- nak kell lenniük. A hálószoba többek között azért fontos hely a lányok számára, mert barikádot emel a külvilág előtt, gondoljuk csak a népszerű „Kívül tágasabb!” (Keep out!) feliratok népszerűségére (Lincoln, 2005). Az új médiatechnológiák egyik ironikus aspektusa az, hogy korlátozzák a fatalok lehetőségeit abban a te- kintetben, hogy kizárhassák a felnőttek tekintetét a privát világukból (Shade et al., 2005). Mivel az ifjúsági médiakutatás területén számos tematikai fordulat történt, feltehetjük a kérdést: amikor a fatalok a médián keresztül jelölnek meg új problé- mákat, akkor a mobil média hogyan állítja szembe a média mobilis formáit a kul- turális hatalommal. Vizsgáljuk meg ezt a kérdést közelebbről a tűzoltósági kurzus alatt kialakult incidensen keresztül. A diákokat elvittük egy tűzoltóállomás-látogatásra, amibe beletartozott egy 25 perces út is, a városon át, egy kisteherautóval. Én Ian mellett ültem, szemben Helennel, a jármű hátuljában. Helen rapzenét hallgatott a mobilján. Ez különösen bosszantó volt Ian számára, és vita kerekedett, miután Ian azt mondta Helennek: „Kussolj már!”. Természetesen a lány azzal válaszolt, hogy feltekerte a hangerőt, és lenyomta az „ismétlés” gombot. Kíváncsi voltam, hogy ez az egész vajon ellenem irányult-e. Vajon különbö- zött-e Helen viselkedése attól, amit Tia Denora a zenén keresztül történő „mene- külésként” határozott meg (2000)? Denora azt az estet idézi fel, amikor fatal nők a Radiohead „We Hope You Choke” (Reméljük, megfulladtok) című dalát bömböl- tették a hálószobájukban, ezzel kifejezve azt, hogy mit jelent számukra a barátjuk szüleivel élni. Kíváncsi voltam, vajon a lány azt szeretné-e, hogy én is megfullad- jak. Miért lehetett ez egy reális opció?