Page 127 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

5. fejezet: Médiahasználók 125 Sokan érveltek már azzal, hogy a média egyre nagyobb mobilitása felerősítette a női test árucikké válását, tekintetbe véve azoknak a képeknek a hatalmas töme- gét, amellyel a nőknek naponta meg kell küzdeniük. A pornóipar az egyik olyan tényező, amely a kérdést a helyek problematikájához köti. Anne Reading (2005) megállapítja, a pornográfa ma már nem korlátozódik a nagyvárosok sötét sikáto- raira, mivel a műfaj maximálisan kiaknázza az internet és a digitális média által nyújtott lehetőségeket, valamint a szabadidőiparral történő összeolvadását. Rámutatva a nők és az általuk pornográfaként értelmezett műfajok közötti sajá- tos viszonyra, Beth Eck amellett érvel (2001), hogy a szexualizált képeknek az el- múlt években egyre nagyobb lett a jelentősége, hiszen a pornográfa már nem csak olyan magazinokban és videókban jelenik meg, amelyeket el lehet rejteni, hanem beszivárgott a reklámokba is – ahol olyan kontextusban jelenik meg, ami egyre agresszívebbé teszi. Más szóval, a szexualizált képek a nők mindennapi materiális kultúrájának a részeivé váltak. Erre a bizonyítékra alapozva Coleman arra a követ- keztetésre jut, hogy a szexualizált képek azért fontosak, mert befolyással vannak a nők ön- és világértelmezésére. A szerző továbbá azt állítja, csak úgy tudjuk meg- érteni azt a befolyást, amely azokban a történetekben érhető tetten, amelyeket a lányok a „kellemetlen érzéseikről” mondanak el, ha a „testekre és képekre úgy te- kintünk, mint amelyek összefonódnak egy konstitutív viszonyrendszerben” (2008, 174.). Ez azt jelenti, hogy a hatalom szerepét leginkább egy olyan világon keresz- tül ragadhatjuk meg, amelyben a lányok szexuális állampolgárokként folyamato- san „készültségben vannak”, és ahol az identitásalkotás folyamatát elsősorban az befolyásolja, hogy a test nem csak megjelenik ebben a folyamatban, de előtérbe is kerül mint kulturális szöveg, ami folyamatosan íródik és újraíródik az identitás alakulásának függvényében. Ennek a pozíciónak a nyilvánvaló politikai következményeit felfedezhetjük a f- atal muzulmán nők vizsgálatában; a „mértékletesség” szerepében a multikultura- lizmussal kapcsolatos európai vitákban; valamint abban az értelmezésben, ami a mobiltelefonokat olyan eszközöknek tartja, amelyek az említett körülmények kö- zött képesek irányítani a megélt valóságot. Pnina Werbner szerint (2007) a stílus, a test, a választás és az identitás kulcsfontosságú tényezők a nők lefátyolozásáról szóló brit és a francia vitákban. A nikáb betiltásáért indult mozgalmakat vizsgálva a két országban, a fátyollal kapcsolatos kérdést Werbner úgy határozta meg, „mint magasabb rendű szimbolikus tartalommal bíró megnyilvánulásokat, (…) amelyeket ellentmondásos üzenetek sora kísér (…), és amelyek a fatal dél-ázsiai és muzul- mán nőket, rendkívül ambivalens módon, vagy felruházzák a cselekvés jogával, vagy éppen ellenkezőleg, megtagadják azt tőlük” (2007, 162.). Míg Werbner elis- merte a becsületgyilkosságok és a kényszerházasságok kérdésének súlyát, azzal érvelt, hogy a különböző fátyolviseleti gyakorlatokat nem feltétlenül kényszerítik a fatal muzulmán nőkre. Bármennyire is összetett a kérdés, a fátyolviseleti viták rámutattak arra, hogy a test és a stílus hogyan közvetítheti az etnikai, nemzeti, nemi és generációs identitásokat. Végül ezek a viták egészen valószerűtlen szövet-