Page 126 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

124 Ifjúság és média ami úgy akarja fenntartani az egyenlőtlenségeket, hogy közben azt a látszatot kel- ti, hogy a kultúra képes ezeket megoldani. McRobbie hangot adott azon álláspont- jának, hogy az ifjúság valójában egyfajta hamis tudat, amely olyan képzeletbeli megoldásokat nyújt materiális ellentmondásokra, amelyek valójában csak tovább súlyosbítják a körülményeket. Mivel az 1970-es évekről beszélünk, a valódi prob- léma a patriarchátus és a kapitalizmus összeérésének kérdése volt. A feminista projekt szövetséget akart létrehozni a „tehetős, nyugati, új »karrier- lány« (…) [és] a gyári munkás »globális lány« között, aki gyorsan iparosodó, sze- gény országokból, az úgynevezett harmadik világból származik” (McRobbie, 2007, 718.). Azonban ez nehéz feladat, ha az előbbi a fogyasztás és a test választá- sainak valóságában él. Ezeket a cselekvéseket két dolog teszi lehetővé: az utóbbi izzadságos munkája, valamint a választás–fogyasztás kapcsolat folyamatos ünnep- lése a populáris kultúrában. McRobbie tehát úgy érezte, a populáris kultúra örö- mei olyan érdekeket erősítettek meg, amelyek csak tovább mélyítették a nemek közötti különbségeket. Így végül a szubkultúra-kutatások analitikus terében a fa- tal nők ugyanazt a helyet foglalhatták el, mint a fatal férfak, annak ellenére, hogy közben a korszak és a technológiák is jelentősen megváltoztak. Ez a kritika lénye- ges kérdéseket vet fel a módszerekről, és különösen a médiakultúrát a fatal fel- használók nézőpontjából vizsgáló kvalitatív módszerek szerepéről. Individualizáció és módszer A lányok médiahasználati szokásainak friss kvalitatív vizsgálatai azt világítják meg, hogy a média hatására hogyan változnak meg a lányok identitásával kapcso- latos fzikai tapasztalatok, más külső tényezőkkel összefüggésben. Rebecca Coleman szexualizált imidzsek hatásával foglalkozó tanulmánya (2008) ezeket a képeket az „értelemmel bíró tárgyak” világába helyezi, amelyeket a lányok arra használnak, hogy értelmet adjanak a testüknek. Coleman tizenéves lányokat kért fel életrajzuk megírására és történetek elmesélésére arról, hogy milyen testeket áb- rázoló képekkel találkoznak a hétköznapokban. A biográfák megerősítik, hogy a mediatizált képek miatt a lányok időnként „kényelmetlenül érzik magukat”, de csak ahhoz képest, hogy milyen egyéb aggodalmaik vannak saját fzikai megjele- nésük kapcsán. Ugyanis a kereskedelmi forgalomban lévő képeket gyakran köny- nyebb elutasítani, mint a családi portrékat. Coleman válaszadói tisztában vannak azzal, hogy még a magazinokban szereplő, csillogó hirdetésekben feltűnő model- lek sem rendelkeznek a valóságban a képeken látható testtel. Ennek ellenére az ilyen felvételek továbbra is aggodalomra adnak okot; de nem jobban, mint azok a családi fényképek, amelyeken a lányok előnytelen pózokban szerepelnek, vagy olyan korszakokban, amikor szégyellték a megjelenésüket.