Page 135 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

5. fejezet: Médiahasználók 133 Mindent összevetve a média szerepe azért jelentős, mert része a fzikai környe- zetünknek. Amikor a brit szubkultúra-kutatások ezt megállapították az 1970-es években, ez az állítás azzal volt összefüggésben, hogy a fatalok a zenét és a diva- tot arra használják, hogy nyilvános és történelmi tereket foglaljanak el, és így ki- mondják: „Itt vagyunk.” Amikor a punkrock úttörője, a The Sex Pistols fel-alá ha- józott a londoni Temzén, miközben az antimonarchista himnuszt, a God Save the Queen című dalt játszották II. Erzsébet 1977-es Ezüst Jubileumi ünnepségei alatt, akkor ez a rendszerrel való tudatos szembenállást jelentette. Persze nem minden- nek kell ennyire nyilvánosnak vagy politikainak lennie ahhoz, hogy megragadja a fgyelmünket. Néhány fatal eleve láthatatlan, mások azok szeretnének lenni. Ez nem a „hétköznapiság”, hanem a megfosztottság kérdése; fataloké, akiket elhall- gattatnak, többé-kevésbé szándékosan, vagy akik azt szeretnék, hogy békén hagy- ják őket azokban a társadalmakban, amelyeket túlságosan is érdekli, hogy mit mondanak, tesznek és gondolnak. A lánykutatások önálló nyelvezetet és módszertant dolgoztak ki a láthatatlanság értelmezésére az individualitás mint társadalmi tapasztalat vizsgálatán keresztül. A korai feministák egyik alapvetése az volt, hogy a láthatatlanság a „hétköznapi” részeként értelmezhető, és azokból a folytonos törekvésekből vezethető le, ame- lyek a fatal nők testét akarják kontrollálni. Emiatt lehetséges az, hogy a fatal nők éppen a médiahasználattal eltöltött intim pillanatokban érzékelhetik leginkább a társadalomnak a nyilvánosságon keresztül kifejtett hatalmát. A palesztin tizenéve- sek mobiltelefon-használatával foglalkozó vizsgálatok jól szemléltetik ezt a tételt. Továbbá az efféle esettanulmányok azt is jól megvilágítják, hogy a lánykutatások hogyan alkották újra a szubkultúra-kutatásokból ismert „defenzív tér” elméletét. Angela McRobbie kulcsfontosságú szerepet játszott ebben a megközelítésben. McRobbie elmélete „az új, globális, szexuális szerződésről” (2007) különösen rele- váns ebből a szempontból, mert számos olyan alapvető, elméleti és módszertani kérdést újraértelmez, amelyek kapcsolatot teremtenek a média hatáskutatásai és az általános kultúrakutatás között. McRobbie „szerződése” leírja a női testek átpoliti- zálásának új formáit: a testek új reprezentációit, s különösen azt, ahogy a nők el- játsszák (act) a nőiességüket. A nemi identitás tapasztalatának globális politikai relevanciáját élesen körvonalazzák azok a szövegek is, amelyek a nőkkel és a mo- biltelefonokkal mint az átpolitizált identitások közvetítőivel foglalkoznak. Az új korszak és az új technológiák ellenére, a telefonok még mindig leleplezik azoknak a különbségtételeknek az önkényes jellegét, amelyet a személyes és nyilvános identitások, illetve terek között teszünk. Így ebben az értelemben a lánykutatások átörökítik a kultúrtörténeti hagyományokat, és nem csak egy, hanem egyszerre két területen is. Mindez azért lényeges, mert egyes társadalmi csoportok és intézmények befo- lyása attól függ, hogy a fatal nők mit tesznek a testükkel. Anita Harris szerint a lánykutatások elsősorban arra keresik a választ, hogy „milyen kapcsolat van a po- puláris kultúra, az anyagi feltételek és a nemi identitás között; azaz a nőiesség