Page 141 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

6. fejezet: Médiaerőszak 139 egy honlapon rábukkant arra a cikkre, amit állítólag egy tizenéves fú tett közzé az angliai Norfolkban. A fú azzal hencegett, hogy fel fogja gyújtani az iskoláját. Mi- után alaposan elolvasta az írást, Neufeld arra a következtetésre jutott, hogy a fú szándékai komolyak. Tisztában volta azzal, hogy az internet tele van üres fenyege- tésekkel, de a hangvétel ebben az esetben őszintének tűnt. Neufeld kikereste a nor- folki rendőrség számát, és felhívta őket. „Üdv, én egy kanadai srác vagyok. Van itt egy srác, aki fel akar gyújtani egy iskolát.” (CBC News Canada, 2009.) Neufeldnek sikerült meggyőznie a rendőrséget, így mikor az egységek kiszálltak az Attleborough Középiskolához Norwich városa mellett, egy 16 éves fút találtak, aki egy késsel, gyufákkal és gyúlékony folyadékkal volt felfegyverkezve. Neufeld nem illik bele abba a fatal internetfelhasználó férfakról kialakított képbe, ami a digitális médiával és az iskolai erőszakkal kapcsolatos történetekben szokott felbukkanni. Nem magányos harcos volt, aki mindent félre akart söpörni maga körül, ehelyett arra használta az online forrásokat, hogy a másokkal való együttérzését kifejezze. Ha J. P. Neufeldet olyan hírhedt tömeggyilkosok mellé ál- lítjuk, mint Eric Harris, Dylan Klebold, Cho Seung-Hui és Pekka Eric Auvinen, világossá válik, hogy az iskolai lövöldözések számos kérdést vetnek fel azzal ösz- szefüggésben, hogy a fatalok hogyan kapcsolódnak a világhoz a média használa- tán keresztül, illetve hogy a média történetei milyen szerepet játszanak a világgal kapcsolatos ismereteink formálásában. A médiaerőszak értelmezési keretei A második fejezetben megállapítottuk, hogy a médiaerőszak kérdése rávilágított a „médiahatások” vizsgálatának nehézségeire. Mindenesetre a fatalok médiaerő- szakra adott reakciói sok mindent elárulnak a média és a társadalmi képzelet kap- csolatáról. Ebből a szempontból az iskolai lövöldözések esete különösen fgyelem- re méltó, mert azt példázza, a médiaerőszak olyan képeket alkot a valóságról, amelyek hatással vannak arra, hogy a közönség tagjai mit gondolnak azokról a társadalmakról, amelyekben élnek. Az iskolai lövöldözések számos okot adnak a médiaerőszakkal kapcsolatos aggodalmakra, amelyek azonban eltérnek azoktól a behaviorista megközelítésektől, amelyekről az első és második fejezetben tettünk említést. Ezek az új irányzatok a médiaerőszakot olyan narratívaként határozzák meg, amely erőteljes hatást gyakorol arra, hogy a közönség hogyan értelmezi a társadalmi valóságot. A 2011. szeptember 11-ei terrortámadást megelőzően, az 1999-es Columbine-i iskolai mészárlás volt a média által legtöbbször bemutatott és legalaposabban fel- tárt történet, ami a tizenéves Eric Harrisről és Dylan Kleboldról szólt, akik külön- böző fegyverekkel 12 embert öltek meg, és másik 20-at megsebesítettek (Altheide, 2009; Muschert, 2009). Eric Harris és Dylan Klebold ámokfutásának médiarepre-