Page 146 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

144 Ifjúság és média zik, ugyanazon okokból kifolyólag, ugyanazzal a céllal. Bármilyen műsorról is le- gyen szó, az 1970-es években a főműsoridős televíziózás jellemzően a középkorú, középosztálybeli, fehér férfakról szólt, akik biztonságosan mozogtak az erőszakos nagyváros világában, ami elsősorban az időseket, a nőket és a kisebbségeket fe- nyegette (Gerbner et al., 1980). Az iskolai lövöldözésekről szóló híradások a médi- ában hasonló sablonok szerint működnek: nem számít a helyszín, az idő vagy a konkrét sérelem, fatal férfak történeteit látjuk, akik megölik az osztálytársaikat, majd végeznek magukkal, és posztumusz médiaüzeneteket hagynak maguk után azzal, hogy nem volt más választásuk, mint hogy erőszakos eszközökhöz folya- modjanak. Az iskolai lövöldözésekkel összefüggésben fgyelemre méltó, hogy az olyan fatalok, mint Pekka-Eric Auvinen, aki 12 embert ölt meg 2009-ben a fnnor- szági Jokelában, tudatosan megismételték azokat a narratívákat, amelyek a korábbi tömeggyilkosságok köré szerveződtek. Azonban az ilyen akciók is az üzenetküldő rendszerek széles körű hatásait érzékeltetik, különösen azzal a meggyőződéssel összefüggésben, hogy a társadalmi események mindaddig nem igazán számítanak társadalmi eseménynek, amíg a témáknak nincs médiajelenléte. Ez a meggyőző- dés az iskolai lövöldözések áldozataira is jellemző. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az 1999-es Columbine-i mészárlás – amely a kutatók szerint viszonyítási alapot teremtett a későbbi esetek megítéléséhez – bemutatása során a túlélők olyan eszközként használták a médiát, amely segített nekik a valós élmé- nyeik feldolgozásában, miközben olyan kényelmetlen kérdéseket tettek fel neki, mint hogy milyen érzés hasznot húzni a szenvedésből. Így tehát az iskolai lövöldözések az átfogó médiahatásokat jelölik, a következő okok miatt: 1. Az iskolai lövöldözések arra az elmozdulásra hívják fel a fgyelmet, ami a mé- diatársadalmakban értelmezett hatások felől a médiatársadalmakban értelme- zett politikai befolyás irányába mutat. 2. A napirendelmélet és a mítoszok együttes használatával magyarázatot adhatunk arra, hogy az iskolai lövöldözések témája hogyan illeszkedik az üzenetküldő rendszerek igényeihez és a politika érdekeihez, illetve ezek hogyan húzhatnak hasznot a félelemből. 3. A fnnországi kutatások azt igazolják, hogy a médiaerőszakkal kapcsolatos kér- dések továbbra is olyan módszerek körül összpontosulnak, amelyek alkalmasak a proftszerzésre és a közönség fgyelmének megragadására, eltérő történelmi, nemzeti és gazdasági viszonyok között, és elsősorban akkor, amikor a keretezés folyamatát nagyrészt már a média fatal felhasználói végzik. Ez a megközelítés azt is megvilágítja, hogy azok az elméletek és módszerek, ame- lyekkel a tömegkommunikáció korszakában magyarázták azt, hogy az erőszak mi- ért lehetett folyamatosan jelen a flmen és a televízióban, a digitális médiára is al- kalmazhatóak. Ez egy olyan módfelett érdekes kutatási kérdést vet fel, ami