Page 150 - Andy Ruddock – Ifjúság és média
P. 150
148 Ifjúság és média média azáltal tudja megragadni a közönséget, hogy új eseményeket kapcsol a már meglévő hiedelmekhez és érdekekhez – ilyen például az az érzés, hogy a rossz dolgok különösen akkor felkavaróak, amikor jó emberekkel vagy a fatalokkal tör- ténnek (Muschert, 2009). A keretek azáltal segítenek a médiarendszereknek a kö- zönség fgyelmének fenntartásában, hogy mindig az új eseményeknek megfelelően módosíthatóak (Chyi és McCombs, 2004). A keretezés gyakorlata a média hatását a folytonosság és a változás összekapcsolásaként értelmezi: a keretek úgy hívják fel a lakosság fgyelmét az új eseményekre, hogy korábbi történésekre hivatkoz- nak, ezzel előhívják a meglévő értékrendeket, majd a hiedelmeket, az értékeket és véleményeket az új irányba terelik. Az elmúlt évtizedben kevés katasztrófa példázta jobban a keretezés politikai hatását, mint a Columbine-ban elkövetett iskolai mészárlás. A Columbine-ügy, amely az 1990-es évek legnagyobb médiafgyelmét kapta, egy olyan világot felté- telezett, ami elképzelhetetlen volt 1999-ben; azonban szeptember 11. után az eset annak az előjelévé vált, hogy már lehetetlen biztonságos életet élni egy terror súj- totta világban (Altheide, 2009). Másrészről a Columbine-ügy azért ragadt meg a köztudatban, mert a jelentései adaptálhatóak voltak, így az esetet különböző műfa- jok egész sorában értelmezték újra: dokumentumflmen (Michael Moore: Kóla, puska, sültkrumpli); tizenéveseknek szóló televíziós sorozatban (Josh Wheedon: Buffy, a vámpírok réme; Forman, 2004), flmen (Gus Van Sant: Elefánt); és irodal- mi művekben (Douglas Coupland: Hey Nostrodamus!). Még Columbine túlélői is fkciós elemekkel gazdagítva adták elő a megpróbál- tatásaikat: 2009-ben került a mozikba az iskola korábbi diákja, Andrew Robinson által forgatott April Showers című flm, ami a mészárlás dramatizált változata. Ro- binson osztálytársai úgy értékelték a flmet, hogy az sokat segített nekik a tragédi- ából való felépülésben, s ezzel azt is jelezték, hogy a történtek újrajátszása hatással volt arra, hogyan emlékeznek a megpróbáltatásokra. Fontos megjegyezni, hogy ez még azokra az emberekre is igaz, akik személyesen érintettek voltak. Az April Showers az olyan üzenetküldő rendszerek sikerét jelzi, amelyek ott hoznak létre médiatársadalmakat, ahol az eseményeket mediatizálni kell ahhoz, hogy társadal- mi jelentést kapjanak. Nem számít, mit akarunk mondani, amikor a Columbine- esetről beszélünk, minden esetben Roland Barthes (1977) úgynevezett „rétegzett”, médiafüggő nyelvezetét használjuk; vagyis az esetről lehetetlen úgy beszélni, hogy ne hivatkozzunk azokra a történetekre, amelyeket a média szőtt az eredeti esemé- nyek köré, s így még a túlélők is úgy érzik, hogy az élményeiket a nyilvánosság- nak szóló történetekké kell átdolgozniuk. A Columbine-hoz hasonló eseteket a média rétegzett nyelvezete teszi hatásossá, mivel a nyelv és az események kölcsön- hatása olyan gondolatébresztő koncepciókat teremt, amelyeket szinte képtelenség elkerülni a kommunikációs aktus során. Ennek a zsenialitása abban rejlik, hogy a folyamat még akkor is működőképes, ha tisztában vagyunk azzal, hogy az torzítja a valóságot, mivel sokszor mégis ez az egyetlen módja a valóságról való beszéd- nek. Talán a Columbine-ügyhöz társított egyes jelentésekkel nem értünk egyet, de
