Page 147 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

6. fejezet: Médiaerőszak 145 távolabbi témákkal is érintkezik: például azzal, hogy a média termelési eszközei- nek szélesedése hogyan vezethet a nyilvánosság elé kerülő témák beszűküléséhez. Így az iskolai lövöldözésekről szóló esettanulmányok a médiaerőszak kérdését ki- terjesztik az olyan általánosabb kérdések irányába, mint a médiahatások természe- tének megértése a médiatársadalmakban. Virginia Tech: élet a médiatársadalomban Amikor 1999-ben Eric Klebold és Dylan Harris meggyilkolt 12 embert, és megse- besített másik 20-at a Coloradói Columbine Középiskolában, ezzel olyan média- mechanizmust indítottak be, amely attól fogva a fatal fúkat úgy jelenítette meg, mint annak a szimbólumát, hogy a közönségnek miért kell rettegnie egy olyan vi- lágtól, ahol bármikor kipattanhat az erőszak (Altheide, 2009). Ugyanakkor a 2007- es gyilkosságok a Virginia Techben még egyértelműbben megvilágítják, hogy az iskolai lövöldözések hogyan sűrítik magukba a médiatársadalom erőszakról és be- folyásról alkotott véleményét, mivel az eset nyilvános vitát generált arról, hogy a média hogyan vesz részt a félelem szisztematikus fenntartásában. A gyilkosságok megvitatása során ugyanis azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy a valódi probléma az, hogy a hírügynökségek azért nem tudják megfelelően feldolgozni a történetet, mi- vel ők maguk is a részesei. Április 16-án a Virginia Tech diákja, Cho Seung-Hui, 32 társát gyilkolta meg. Két nappal később az NBC News szemelvényeket mutatott be abból a „multimédi- ás kiáltványból”, amit Cho tett közzé az interneten (NBC News, 2007). Hátbor- zongató módon a gyilkos az anyagot a vérengzés során rögzítette és küldte szét. A műsorvezető, Brian Williams, láthatóan súlyos etikai dilemmával találta magát szemben: vajon Cho gyalázatos tettének bemutatása hasonló gyilkosságokra ösztö- nözhet-e másokat. Pedig valójában ennél sokkal súlyosabb kérdésekről volt szó. A megszállottság, amivel Cho azzal foglalkozott, hogy a tettei és a halála hogyan fog megjelenni a nyilvánosságban, azt mutatta, hogy a médiareprezentáció olyan dolog, amit ma már a médiahasználók is fgyelembe vesznek. Évekkel korábban Gerbner azzal érvelt, hogy a televíziózás azért értékeli az erőszakot, mivel az meg- bízhatóan megragadja a hallgatóság fgyelmét. Cho esete viszont azt bizonyítja, hogy ez a kijelentés ma már nem csak a médiaszakemberekre vonatkozik. Így a Virginia Tech esete egyértelműen tisztázta a keretezés hatásának jelentő- ségét a médiatársadalomban, sokkal inkább, mint a média hatását a társadalom- ban. Cho alaposan kidolgozott tervei átírták a média hagyományos szabályait, mi- vel korábban csak a hír műfaja hibáztathatott azzal más műfajokat, hogy a valós erőszakot népszerűsítik. Scharrer azzal foglalkozó tanulmánya, hogy a hírek mi- képpen osztották meg a felelősséget a Columbine-ügyben (Scharrer et al. 2003), rámutatott arra, hogy az újságírók elhatárolódtak a populáris kultúrától azáltal,