Page 145 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

6. fejezet: Médiaerőszak 143 zamosan a jelentések nem feltétlenül nőnek ilyen ütemben. Mégis, eredetétől füg- getlenül a médiaerőszak mindig olyan árucikk, amellyel meg lehet szerezni a f- gyelmet, így minden egyéb jelentése ettől válik függővé. Az üzenetküldő rendszerek jellemzően olyan jelentéseket közvetítenek, ame- lyek felhívják a közönség fgyelmét a médiaerőszakra; függetlenül attól, hogy az üzenetek tapasztalt újságíróktól, flmesektől, kaliforniai hangstúdióktól, rocksztároktól vagy a hálószobáikba száműzött tizenévesektől származnak. Mind- ez magyarázatot ad arra, hogy az iskolai lövöldözések miért lehetnek nyugtalaní- tóan ismerős médiatartalmak, és hogyan tükrözhetik a médiakultúra általános di- namizmusait. Az iskolai lövöldözések a nyilvános történetmesélés gazdasági és technológiai vonatkozásait világítják meg, nem pedig a digitális fényképezőgépek- kel felszerelt, gyilkos hajlamokkal rendelkező sértett fatalembereket, vagy azt a vágyunkat, hogy tanúi legyünk a tetteiknek. Az iskolai lövöldözések azt sugallják, hogy ezek a „gazdaságok és kapacitások” azáltal hozzák létre a proftot és a kultu- rális tőkét, hogy megosztják a médiatartalom előállításának az eszközeit, majd kü- lönböző alternatívákból meghatározott jelentések előállítását ösztönzik. A jelen- téseket különböző „keretező” eszközök határolják be, amelyeket kvalitatív és kvantitatív módszerekkel is vizsgálhatunk. Az iskolai lövöldözésekről szóló leg- frissebb kutatások azt mutatják, hogy jelenleg többnyire a napirend-elmélet és a mítosz fogalma segít a média befolyásának értelmezésében olyan esetekben, ami- kor a médiának sikerül elnyernie a lakosság bizalmát a világban zajló események hiteles forrásaként. A média hatalma abban áll, hogy kiemel, ismétel és értelmez. A média gyakran mutatja be az iskolai lövöldözéseket olyan rendszeresen előfor- duló eseményekként, amelyek a társadalmi rendet fenyegetik. Az a tény, hogy ez általános érvényű igazságnak tűnik, a médiának azzal a képességével áll kapcso- latban, hogy a különböző eseményeket ugyanazoknak a témáknak a különböző va- riációjaként láttatja. Ennek pedig az az oka, hogy a médiaipar, a médiahasználók és a média közönsége is azonos módon mutatja be és értelmezi a témákat. A médiaerőszaktól az iskolai erőszakig Az eddigieket összegezve megállapíthatjuk, hogy a médiaerőszak azért népszerű téma, mert a médiaiparágak olyan eszközként használják, amellyel monopolizál- hatják a társadalom jelentésadási folyamatait. Az erőszakos drámák mindig is a társadalom szórakoztatását szolgálták, de a huszadik században a televízió és a flm úgy válhatott igazán befolyásossá, hogy a nyilvánosság hozzájárulásával kisa- játította ezt a hagyományt a politika és a gazdaság céljainak megfelelően (Gerbner, 1998). A televíziózás korában a nyilvános történetmesélés jelentős homogenizációs folyamaton ment keresztül: a közönséget újra és újra ugyanazzal a történettel szó- rakoztatják, amelyekben ugyanazok az emberek, ugyanazokat a cselekvéseket vég-