Page 149 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

6. fejezet: Médiaerőszak 147 junk. Még ha helyes is az a meggyőződés, hogy a látványos iskolai erőszak egyre gyakoribb, ez úgy válhat „igazzá”, hogy ezt sokan tényként kezelik. Mindez pe- dig valós intézkedésekhez vezetett; például az iskolai házirend átalakításához (Muschert és Peguero, 2010). A Virginia Tech kapcsán a következő kérdés merült fel: a médiahasználók ho- gyan vesznek részt abban a kultivációs folyamatban, amelyben a médiaerőszak a társadalmi valósággal kapcsolatos hiedelmeket befolyásolja. A kérdés megválaszo- lásának első lépéseként azt érdemes fgyelembe venni, hogy a médiahasználati gyakorlatok hogyan tulajdonítottak meghatározott jelentéseket az iskolai lövöldö- zéseknek, majd meg kell vizsgálnunk ezeknek a jelentéseknek a hatását, végül meg kell találnunk azokat az elméleteket és módszereket, amelyek képesek leírni a folyamatot. Az iskolai lövöldözésekkel foglalkozó kutatások a kérdést a napirend- elmélet és a mítoszok segítségével közelítették meg a framingelmélet szélesebb ér- telmezésén keresztül. Iskolai lövöldözések és a média keretezési gyakorlata A mítoszokat és a napirendelméletet alkalmazó kutatások az iskolai lövöldözéseket olyan médiaeseményekként határozták meg, amelyek kifejezik az intézményesült üzenetküldő rendszerek alapvető értékrendjét és gyakorlatait. A mediatizált isko- lai lövöldözések azáltal befolyásolják a valóságot, hogy átpolitizált narratívákat hoznak létre, amelyek későbbi cselekvések forgatókönyveként szolgálnak. Ezek a narratívák a keretezési folyamatok eredményei. Az az érv, hogy a média hatalma a keretezés gyakorlatától függ (ami lényegében egyet jelent egyes valóságértelmezé- sek népszerűsítésével, más lehetséges értelmezésekkel szemben) a kommunikáció- és médiatudomány egyik alappillére, amelybe az olyan tömegkommunikációs megközelítések is beletartoznak, mint például a napirendelmélet (McCombs és Shaw, 1972), vagy olyan kvalitatív módszerek, mint a médiamítoszok szemiotikai elemzése (Barthes, 1993 és 1977). A keretezés lényege az, hogy üzenetek hogyan csatolnak másodlagos jelentéseket valós eseményekhez olyan hatásosan és olyan gyakorisággal, hogy a politikai érvek széles körben elfogadottá váljanak. Amint azt Carragee és Roefs megállapították, a keretezés különböző formákat ölthet: „A keretezés kutatása azt vizsgálja, hogy a kereteket hogyan támogatják a különböző poli- tikai szereplők, az újságírók hogyan alkalmazzák ezeket új történetek megalkotására, ezek a történetek hogyan artikulálják a kereteket, illetve a közönség tagjai hogyan értelmezik őket.” (2004, 215.) A keretezés folyamata az üzenetküldő rendszereket is hatékonyan segíti a valóság közönség számára való feldolgozásában. A hírek világában a keretek sablonokon keresztül segítik az újságírókat a történetek megírásában (Kitzinger, 2004). A hír-