Page 204 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

202 Ifjúság és média használta ki. Stanyer a politikai médiatartalom elemzéséhez nemzetközi összeha- sonlító adatokat használt a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) több tagországából. Ezek alapján azzal érvelt, hogy Obama sikere jelentős globális változásokat jelez a politikai kommunikáció természetében, vagyis abban a kommunikációban, amely változó a média- és politikai rendszerek keresztmet- szetében jelenik meg. Lényegében tehát a médiatartalmak konvergenciája (tehát az, hogy egyre nehezebb megmondani, hol van a vége a hírek és a kampány műfa- jának, és hol kezdődik a szórakoztatás) felgyorsította azt a tendenciát, amelyben a politikai kommunikáció nagyobb fgyelmet szentel a jelölt személyének, mint an- nak, hogy a jelöltnek mi a küldetése leendő közalkalmazottként. Mielőtt Stanyer kutatását részletesebben megvizsgálnánk, meg kell jegyezni, hogy a szerző által bemutatni igyekezett változások már a választások során is megnyilvánultak egy egészen egyedülálló pillanatban: az I got a crush on Obama (Belezúgtam Obamába) címet viselő, népszerű YouTube-videóval. A több mint 3 17 millió alkalommal megtekintett videót (Webley, 2010) a szórakoztató honlap, a Barelypolitical.com készítette: egy fatal nő énekelt benne egy olyan dalt, amely politikai szójátékok formájában egy sor szexuális utalást is tartalmazott. Miközben az énekesnő egyre több ruhájától szabadult meg, azt is bevallotta, hogy szerelmes a leendő elnöke. Valójában a videó sokkal kevésbé lépi át a megengedett határokat, mint ahogyan azt első látásra gondolnánk. Az európai, észak-amerikai és ausztrá- liai szavazók ugyanis már korábban megszokták, hogy a politikusaik szexuális életéről is hallanak híreket (Stanyer, 2012). Amikor az „Obama-lány” a dalban azt énekelte, hogy „az ovális szobában majd megkapod, ami az állam fejének jár”, ezt olyan közönségnek adta elő, akik tisztában voltak azzal, hogy efféle dolgok meg- történhetnek, hála a Monica Lewinsky-botránynak, ami miatt Bill Clintont kis híján bíróság elé állították. Az Egyesült Királyságban Tony Blair tett szokatlan ki jelentéseket a szexuális élményeiről, amikor egy interjúban elmesélte, hogy a miniszterelnöksége alatt általában „ötször állt készen egy éjszaka” (Stanyer, 2012, 2.). A miniszterek és az elnökök szexuális életének nyilvánosságra hozása komoly igazságot támaszt alá – azt, hogy az 1995 óta tartó időszakban drámai mó- don megnőtt a média érdeklődése a politikusok magánélete iránt az OECD-orszá- gokban. Stanyer ezt az „intimizáció” folyamataként értelmezte, ami „magában foglalja a politikusok személyével kapcsolatos fantáziáknak és információknak való kitettséget; a magánélet és a családi élet nyilvános megvitatását; és annak a személyes térnek vagy tereknek a megnyitását, ahonnan a nyilvánosság tekintete rendszerint ki van zárva” (Stanyer, 2012, 15.). Ezek közül néhány politikai válto- zást is eredményezett, mint például azt, hogy a politikusok a személyiség vonzere- jét használják fel a gyengülő pártlojalitással ellen. A médiához kötődő egyéb té- nyezők között szerepeltek azok a kockázatok és lehetőségek, amelyeket azok az egyre nagyobb számban megjelenő médiaműfajok jelentenek, amelyek érdeklődni kezdtek a politikai témák iránt: ilyenek a reality-műfajok, a talkshow-k és a közös- ségi média.