Page 201 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

8. fejezet: Politikai kommunikáció 199 YouTube-használatáról szóló adatokat, illetve az oldal működését kereskedelmi tö- rekvésként értelmezve, a szerzők két következtetést tudtak megfogalmazni. Elő- ször is, a médium különösen vonzó volt az olyan közösségek számára, amelyeknek kevés más esélye volt arra, hogy nyilvános jelenléthez jussanak; a transzszexuális felhasználóknak segítséget nyújtó YouTube-videók éppen erre jelentenek példát. Másodszor, ha a felhasználókat különösen kiábrándították az olyan események, mint például a CNN/YouTube-vita, mely megmutatta, hogy a mainstream média igyekszik kisajátítani a felületet, legalább maga a médium olyan eszköz lehetett, ahol a nyilvános kultúra elüzletiesedéséről szóló ismeret látható és megvitatható volt. Ennek ellenére az a gazdag anyag, amit az emberek a 2008-as elnökválasztási kampány kapcsán létrehoztak és megosztottak a YouTube segítségével, végül több kérdést vetett fel, mint választ. Ahogy a szerzők fogalmaznak: „Az ilyen anyagok előfordulását annak a jeleként értelmezhetjük, hogy a YouTube közössé- ge jelentős mértékben elkötelezett az amerikai politika iránt, de nem hivatalos, hanem sok- kal inkább populáris értelemben. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy a politikai elkötelezett- ségnek az ilyen videókban megjelenő formái szorosan kapcsolódnak a celebkultúrához.” (Burgess és Green, 2009, 50.) Az eddigiek alapján azt mondhatjuk, hogy a YouTube-hoz hasonló médiumok an- nak a két konvergenciamodellnek a sajátosságait ötvözik, amelyekről Jenkins (2006a), valamint Katz és Lazarsfeld (1955) beszéltek, hiszen a tartalom áramlása ezeken a platformokon integrálja az interperszonális és a mediatizált kommuniká- ció hálózatait. Ha a Personal Infuence ma íródna, talán ezzel a kérdéssel zárulna: hogyan ösztönzik a kereskedelmileg strukturált médiahálózatok a fatal média- használókat arra, hogy a konvergens médiaforrásokat sajátos módon integrálják a hétköznapi gyakorlataikba. Tehát az a kérdés, hogy a média hogyan befolyásolja azokat az embereket, akik érdeklődnek a politika iránt, és akik igyekeznek a társa- ikat befolyásolni, most még fontosabb, mint korábban, mivel a digitális média sok- kal több lehetőséget kínál a véleményvezéreknek. Intimitás: a digitális média és a személyiség intézményes kizsákmányolása Burgess és Green (2009) kutatása magyarázatot kínál arra, a média intézményei miért őrzik meg a hatalmukat azoknak a felhasználóknak köszönhetően, akik véle- ményvezérekként működnek: vagyis nemcsak a médiatartalom magyarázatát oszt- ják meg, hanem magát a tartalmat is. A személyes befolyással foglalkozó megközelítések tükrében azt mondhatjuk, hogy a YouTube megkönnyítette a személyes befolyás gyakorlását a politikai kom- munikáció személyessé válásának felgyorsításával. Mindezt úgy érte el, hogy a