Page 200 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

198 Ifjúság és média kockázatot jelentene ezekről a témákról személyesen beszélni. A YouTube össze- kapcsolta a populáris médiatartalmak fogyasztását (eredetileg olyan tárhely volt, ahol az emberek klipeket és flmeket osztottak meg) az állampolgársággal (olyan helyként, ahol az emberek identitásokat is építettek azáltal, hogy tartalmakat hoz- tak létre és osztottak meg). Így a YouTube politikai funkciója sokkal mélyebb vál- tozásokat jelöl abban az értelemben, hogy a „kulturális állampolgárság” válik az elsődleges eszközévé annak, hogy az emberek a közügyekhez csatlakoznak. A kul- turális állampolgárság folyamat, melynek során az emberek a média használatán keresztül alkotnak olyan közösségeket és érdekcsoportokat, amelyek nem feltétle- nül feleltethetőek meg a nemzetállam működési mechanizmusainak. „Túl a YouTube videók és közönségük nyilvánvaló és sokat méltatott szerepén a 2008-as amerikai elnökválasztásban, a felhasználók szokásos tevékenysége elméletileg a kulturális állampolgárság gyakorlatának a részét képezhette. Ha ugyanis a megfelelő feltételek mellett találkoztak egymással, akkor a honlap képessé tehette őket arra, hogy megismerkedjenek bizonyos kulturális különbségekkel, és kifejlesszék a politikai »odafgyelést« a különböző hitrendszerek és identitások között.” (Burgess és Green, 2009, 77.) A kérdés itt valójában az, hogy a média hatalmának szempontjából mit értünk a „képesség” fogalmán. Ezt a kérdést Burgess és Green is feltették a Personal Infuence következtetéseivel kapcsolatban: a véleményvezéreket vajon hogyan be- folyásolják a médiumok (Katz és Lazarsfeld, 1955, 316.). A kérdés még sürgetőbb, ha fgyelembe vesszük a közösségi médiát is, ahol az emberek milliói próbálják irányítani a véleményeket azáltal, hogy médiatartalmak megosztásával hívják fel valamire mások fgyelmét. Burgess és Green szerint a YouTube azokat a csoporto- kat és egyéneket kihasználva kovácsolta gazdasági sikerét, akik úgy érezték, nincs hatalmuk. Burgess és Green megjegyezték: bármilyen a YouTube-bal kapcsolatos vizsgálatnak abból az egyszerű tényből kell kiindulnia, hogy a felület alapvető lo- gikája az volt, hogy lehetővé tette az egyének számára tartalmak létrehozását és megosztását, s így reklámbevételeket szereztek. Ebben a megközelítésben viszont attól lehetett tartani, hogy a YouTube háttérbe szorítja az alternatív és a közösségi médiát azáltal, hogy látszólag azonos funkciókat kínál, miközben ezeket vállalati érdekekkel kapcsolja össze a közösségi érdek helyett. Ha ez igaz, akkor a YouTube felhasználói sokkal inkább hasonlítanak az 1960-as évek Thompson által jellem- zett fataljaira – akik olyan társadalmakban akartak élni, ahol több ember tud a nyilvánosság előtt beszélni. Ugyanakkor ezt a törekvést csak olyan tartalmak meg- osztásával tudták érvényre juttatni, amelyek olyan intézményektől származtak, amelyek megpróbálták kisajátítani a közvélemény fgyelmét. Burgess és Green valójában úgy gondolták, hogy a YouTube csak tovább bonyolítja a kapcsolatot a médiapiac és a demokrácia között, „olyan oldalként, amely hasonló lehetőségeket kínált, mint a közösségi média, de nem a mainstream üzleti szellem ellenében, ha- nem éppen annak az érdekeit kielégítve” (2009, 76.). Áttekintve a közösségek