Page 195 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

8. fejezet: Politikai kommunikáció 193 személyes kommunikációval kombinálta. Obama közösségimédia-használata része volt egy szélesebb körű kommunikációs stratégiának, amelybe beletartozott a ha- gyományos politikai kommunikáció is. Az biztos, hogy a közösségi média jelentős, sokat vitatott és kutatott tényező volt 2008-ban. A választások előtt az amerikai ifjúsági aktivista és kommunikáci- ós stratéga, Rashid Shabazz azt írta, hogy a közösségi médiának egyértelmű szere- pe lenne abban, ha Obama győzelmet aratna, mivel a közösségi médiának köszön- hette a demokrata párti elnökjelölést: „Az újmédia (Facebook, YouTube, blogok stb.) (…) fontos tényező volt abban, hogy Obama szenátor márkáját és rocksztárszerű státuszát felépítsék, miközben egyre több választásra jogosult fatalt sikerült bevonni a politikai folyamatba. Mind az ifjúsági média szakembe- rei, mind pedig Obama felismerte az internetnek azt a hatalmát, hogy a mozgósításban kulcsfontosságú történeteket tud megosztani, akár fatalokról, akár másokról van szó. Csak a Facebookon 18 millió 18 és 29 év közötti fatal van.” (2008, 239.) Wu (2009) megállapította, hogy a Facebook különösen hatékony volt abban, hogy a fatalok, akik meglátogatták a jelöltek oldalait, más fatalokkal kommunikálja- nak. Azonban Wu tanulmányának legfontosabb tanulsága szerint a Facebook olyan cselekvési lehetőséget is biztosított a szavazóknak, ami egy ideje már jellemző volt rájuk. Visszatérve Obama győzelmére a demokrata előválasztásokon, a Time magazin elemzése a kommunikációs stratégiáról egyfajta retro érzést hangsúlyozott. Min- den nyilvános morgolódás ellenére, miszerint hogy fog a BlackBerryje nélkül élni, ha megválasztják, Obama már a kampány során is nagyban támaszkodott a pre- digitális és tömegkommunikáció előtti eszközökre és módszerekre. A választási kampányok választókra gyakorolt hatását tanulmányozva az 1940-es években Katz és Lazarsfeld (1955) úgy találták, hogy az embereket sokkal nagyobb valószínű- séggel befolyásolja a körülöttük élők véleménye, mint az, amit a rádióban hallanak vagy az újságban olvasnak. Úgy látszik, a huszonegyedik századi amerikai politi- kusok felfedezték, hogy ez még mindig igaz: a Time elemzése szerint Obama csa- pata megfogadta egy korábbi, a személyes kommunikációval foglalkozó republiká- nus kutatás tanulságait, amely „úgy találta, hogy egy megbízható szomszéd vagy ismerős, aki személyesen próbál meggyőzni [a jelöltre történő szavazásról], sokkal hatékonyabb módja annak, hogy a szavazókat az urnákhoz vezessük” (Von Drehle, 2008). A Time magazin hosszú ideig foglalkozott ezzel a kijelentéssel. A Time már 2007-ben arra fgyelmeztetett, hogy tekintettel a fatalok szavazatának értékére, a jelölteknek ismerniük kellene a közösségi médiát, mert még ez sem fogja egy- könnyen megoldani azt az évtizedes problémát, hogy hogyan lehet a fatalokat újra rávenni a szavazásra. Még ugyanebben az évben a Time interjút készített Heather Smithszel, aki akkoriban az ügyvezető igazgatója volt a Young Voter Strategies