Page 190 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

188 Ifjúság és média miszerint a média azáltal fejti ki hatását, hogy meghatározza, a fatalok hogyan vehetnek részt a közéletben. Ennek megfelelően az alábbi fejezet: – megállapítja, hogy Obama kampánya mérföldkő volt a politikai kommunikáció eszmetörténetében, mivel felülírta a média használatával és a fatalok politikai apátiájával kapcsolatos, tudományos megrögzöttségeket; – megmagyarázza, hogy Obama győzelmét miért érdemes a konvergencia gyakor- lataként értelmezni; – a „konvergenciával” kapcsolatos kérdéseket úgy határozza meg, hogy a média hogyan strukturálja az aktív közönséget – tesszük mindezt úgy, hogy összekap- csoljuk a korai közvélemény-kutatásokat Burgess és Green (2009) munkáival a YouTube-ról, a kereskedelmi médiáról és a politikáról; – két tanulmány segítségével úgy ábrázoljuk Obama alakját, mint a változó mé- diastruktúrák megnyilvánulását – ezek Bennett és munkatársainak (2011) kuta- tásai a közösségi média és az állampolgárság változásairól; valamint James Stanyer (2012) tanulmánya a növekvő „intimitás” fontosságáról a politikai kom- munikációban. Ezek az új struktúrák a politikusok és a választók közötti intim kapcsolatokat szorgalmazzák azáltal, hogy az interperszonális és mediatizált kommunikáció (Bennett et al.) kereszteződését támogatják, illetve kihasználják a politikai tartalmak áramlását a különböző médiaműfajok között (Stanyer). Média, ifjúság és politikai apátia Bennett (2011), aki átfogó tartalomelemzéseket végzett azokon az online forráso- kon, amelyeket a politikai szervezetek alkalmaztak a 2008-as amerikai választási kampányában, úgy gondolta, hogy a 2008-as kampány két különböző módon köze- lített az ifjúsághoz a média és a szavazás tekintetében. Egészen addig erős hagyo- mánya volt annak, hogy a média és a politika viszonyát úgy írják le, hogy a tömeg- médiát és különösen a televíziót hibáztassák azért, mert a közönséget elfordítják a politikától. Obama után a Web 2.0 működéséről szóló írások egész sora látott nap- világot, ahogy a médiahasználók politikai érdeklődése is újraéledt. Mindkét meg- közelítés középpontjában a fatalság állt, de Bennett és szerzőtársai úgy gondolták, ezek közül egyik sem volt képes megragadni a mediatizált politika összetettségét: „Az egyik megközelítésben Putnam (2000) érvelése jelenik meg, miszerint a passzív televí- ziós kultúra kialakulása és a csoportidentitások csökkenő szerepe »generációs elmozdu- lást« eredményezett a politikában és a közéletben, és nem valószínű, hogy ezt az új, online civil kezdeményezések pozitív irányba tudnák befolyásolni. Egy másik megközelítés a fa- talokat »digitális bennszülöttként« írja le, akik élen járnak a részvételi média használatá- ban, ami a nyilvánosságban való részvétel új formáit is népszerűsíti. Mindkét megközelítés- sel szemben fogalmaztak már meg kifogásokat: az elsőt a 2008-as Obama-kampányban mozgósított fatalok és első szavazók kapcsán, a másodikat pedig azért, mert egyes kutatá- sok megkérdőjelezik a fatalok technológiai jártasságát.” (2011, 835.)