Page 186 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

184 Ifjúság és média A médiakutatás egyik alapvető kérdése, hogy a média hogyan befolyásolja a sza- vazáskor hozott döntéseket. A politikában zajló folyamatok sokkal bonyolultabbak annál, mint azt az a megtévesztően egyszerű kérdés sugallja, hogy a hírek, a mé- dia színpadán zajló viták, a politikai hirdetések és más, ezekhez hasonló tartalmak hogyan változtatják meg vagy tartják fenn a szavazati preferenciákat. Vagyis a kutatók ma már tudják, hogy a politikai kommunikáció sokkal többről szól, mint hogy a politikusok és az újságírók megvitatják az aktuális politikai ügyeket vagy a választásokat, illetve a politikai elkötelezettség is sokkal többről szól, mint a sza- vazásról. A politikai kommunikáció fogalmának kiterjesztésére már csak azért is szükség van, mert a populáris kultúra és a közösségi média ma már nélkülözhetetlen szere- pet játszik a választási politikában. Ebben az esetben az ifjúság újra kulcsfontossá- gú helyen jelenik meg, hiszen míg korábban úgy tűnt, hogy a fatal szavazók alkot- ják azt a választói csoportot, akiket a leginkább elidegenítettek a hagyományos politikától, addig jelenleg ők a leglelkesebb követői az újmédia-politikáknak. Mindez a politikai kommunikáció változóban lévő struktúráin elvégzendő, alapos empirikus kutatásokra késztet minket. Lance Bennett (2007) és James Stanyer (2012) az elsők között kezdték meg ezt a munkát, és módszeresen összegyűjtött bizonyítékokkal mutatták be a mediatizált politikai diskurzus átalakulását a digitá- lis korban. Barack Obama megválasztása az Egyesült Államok elnökévé jelentős lendületet adott ennek a munkának, mivel olyan jelölt volt, aki sikeresen alkalmazta az újmé- dia erőforrásait egy olyan cél eléréséhez, amelyben az „idősebb” jelöltek egyre ke- vésbé voltak sikeresek: rávette a fatalságot, hogy szavazzon. Ugyanakkor a politi- ka és a digitális média kapcsolatával foglalkozó legújabb kutatások tanulsága szerint az olyan személyiségek megjelenését, mint Obama, a maga tündöklő kariz- májával, csak a személyre szabott politikának kedvező kommunikációs rendszerek teszik lehetővé. A leginkább fgyelemre méltó jellemzője ezeknek a rendszereknek az, hogy látszólag felélesztik azokat a korábbi interperszonális kommunikációs formákat, ahol a fatal médiafelhasználók aktív szerepet játszanak a politikai dis- kurzus közvetítésében. A fejezet elolvasása után választ tudunk majd adni arra kérdésre is, hogy a vál- tozó médiatechnológiák hogyan fokozzák a populáris szórakoztatás politikai jelen- tőségét. Ezzel együtt észre kell vennünk azokat a párhuzamokat is, amelyek a kö- zönség részvétele és performanszai (a negyedik fejezetnek megfelelően), valamint azok között a kutatások között húzódnak, amelyek a média választási politikában játszott szerepével foglalkoznak.