Page 188 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

186 Ifjúság és média fenyegető veszélynek tűnt (Harrington 2008; Bennett et al., 2011). Ez a tézis telje- sen hibásnak bizonyult, mivel 1960 óta 2008-ban tapasztalhattuk a legnagyobb vá- lasztási részvételi arányt az USA-ban (Gans és Hussy, 2008), és a fatalok jelentős szerepet játszottak Obama megválasztásában. A Pew Research Centre számításai szerint 30 éves kor alatt a szavazók 66 százaléka szavazott a demokratákra 2008- ban, ami minden idők legnagyobb különbsége a fatalabb és az idősebb szavazók között a választások történetében; a fatalok választási preferenciája példátlan hata- lommá vált (Keeter és Horowitz, 2008). Másodszor, Obama győzelmében fontos szerepet játszott a fatalsága, a vonzereje a fatalok számára és az a tehetsége, ahogy a közösségi médiát használta, ezzel mozgósítva a fatal szavazókat. Everet írása a Journal of Visual Culture című folyóiratban rendkívül tömören ragadja meg ennek a lényegét: „Obama maga is a politikai változások fontos ágensévé vált arra támaszkodva, hogy a fata- lok széles körben elsajátították az olyan online interaktív közösségi médiaformák és tech- nológiák használatát, mint a MySpace, a Facebook, a YouTube, a mobiltelefonok és rövid üzenetküldő rendszerek (SMS). Így az amerikai digitális ifjúság és a lélekben fatal aktivis- ták úgy döntöttek, hogy hinni tudnak és akarnak is egy ilyen személyiségben, aki olyan jól látható és elérhető, újfajta elnök lehet, akivel interakcióba léphetnek, megoszthatják vele a véleményüket, és akivel újra fel lehet találni Amerikát, nemcsak a való világban, hanem a stratégiai szempontból sokkal fontosabb interneten is.” (2009, 195–196.) A népszerű médiaforrások egyetértettek abban, hogy Obama győzelme megváltoz- tatta azokat a játékszabályokat, amelyeket a politikai kommentátorok már hosszú ideje igaznak tartottak a politikával, a médiával és a fatalokkal összefüggésben. Obama már a kampány korai szakaszában, a Demokrata Párt elnökjelöltségéért küzdve bebizonyította, hogy olyan mértékben képes mozgósítani a 25 év alattia- kat, amire nem volt példa a háború utáni időszakban. Egy politológus így össze- gezte Obama szakmájában mutatott tehetségét a Time magazinban: „»A hagyományos bölcsesség szerint – így fogalmazta meg egy cikkben egy riporter a hét elején – az a jelölt, aki a fatalok szavazatára számít, vesztes – mondta Michael McDonald, aki a választási részvételi arány szakértője a George Mason Egyetemen. – Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben más volt a helyzet.«” (Von Drehle, 2008.) A Time később úgy vélekedett, hogy kevéssé látszott valószínűnek, hogy azok a fatal amerikaiak, akik Irakban és Afganisztánban harcoltak, miközben megtagad- ták tőlük a tisztességes nyugdíjat, az egészségügyi ellátást és a munkahelyeket, közömbösek lettek volna a politika irányában; így Obama merész kampánya vá- lasztási buldózerekké változtathatta őket (Von Drehle, 2008). A médiatudomány szempontjából Obama győzelmét a konvergencia koncepció- jára hivatkozva lehet magyarázni. A „konvergencia” fogalmának hosszú története