Page 194 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

192 Ifjúság és média jóképű, vonzó és még szórakoztató is. Obama egyszerűen csak megnyerő volt, jó megjelenésű, vicces srác, és így olyan taktikát alkalmazhatott, amire csak kevesen voltak képesek. Mégis Obama humorérzéke csak úgy válhatott hatékony eszközzé, hogy az üzenetküldő rendszerek ezt lehetővé tették. Ezek a rendszerek az intim konvergencia működését példázzák két okból. Jenkins (2006a) állítását para- frazeálva, a konvergencia felől közelítve a kérdéshez, maga a beszéd mechanizmu- sa és az, ahogy a beszéd a közönség soraiban terjedt, rámutatott arra, hogy a mé- diatartalom hogyan áramlik a különböző üzenetküldő rendszerek között. Obama a beszéd egy pontján viccesen bemutatott egy klipet a Disney stúdió Oroszlánkirá- lyából, mintha az a saját születését ábrázolná (ezzel rájátszva arra az összeeskü- vés-elméletre, hogy valójában Afrikában született). A videó hivatkozásokat tartal- mazott a valóságtelevíziózásra és a rapkultúrára, valamint nevetségessé tette a Fox Newst mint meghatározott újságírói műfajt. Végül Obama büszkén arathatta le munkája gyümölcsét, mivel az emberek széles körben megosztották az előadását a közösségi médiában. Ami az intimitást illeti, a beszéd arra is rámutatott, hogy Obama hogyan alkotott a maga saját, személyes történetéből politikai eszközt egy olyan támadás ellenére (Trump és a birther mozgalom részéről), amely a szemé- lyes múltjára koncentrált és nem arra, hogyan végezte a hivatali munkáját. Obama tette azt igazolta, hogy a média jelentős befolyást gyakorol a politikai kommuniká- cióra azáltal, hogy egyre fontosabbá válik a saját személyiség nyilvános bemuta- tása, az önmegvalósítás, vagyis a mediatizált intimitás kultiválása a politikusok és a fatal szavazók között (Stanyer, 2012). Az eset azt is világossá tette, mekkora os- tobaság azt gondolni, hogy a média szórakoztató tartalmai elterelik a fgyelmet a politikáról. Továbbá az esemény jól példázza, hogy a konvergencia hogyan bonyo- lítja tovább a pesszimista nézeteket a média politikai hatásairól, de világossá teszi azt is, hogy olyan módszereket kell kidolgozni, amelyek meg is tudják határozni ezeket a politikai hatásokat. Konvergencia Az, ahogyan Obama kellemetlen helyzetbe hozta Trumpot, azt jelezte, hogy a poli- tika a szórakoztatás olyan formájaként értékelődik fel, amely a személyiségen ala- pul, és azon, hogy ez a személyiség hajlandó legyen feltárni önmagát. Azonban fontos megjegyezni, hogy a konvergencia kutatása azt sugallja, ez a felértékelődés ezúttal inkább kényszer, mint választott stratégia, hiszen egyértelmű volt, hogy a médiaipar Obama pozícióját részesítette előnyben. Obamának az a képessége, hogy személyre szabja a politikát, a médiakonvergenciára jellemző gyakorlat volt, méghozzá abban a formában, ahogyan Jenkins a fogalmat meghatározta. Obama 2008-as kampánya már felismerte az új digitális forrásokban rejlő lehetőségeket azáltal, hogy ezeket a mindig népszerű televízióval, a politikai reklámokkal és a