Page 25 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

1. fejezet: Miért éppen az ifjúsági média? 23 A szubkultúra-kutatástól a médiakutatásig Az ifjúság szubkulturális megközelítésmódja általánosságban is hasznos lehet a médiakutatás számára, mivel a fogalom olyan jelentésekkel telített, amelyek széles körben alkalmazhatóak különböző emberekre és gyakorlatokra. Egyes vélemények szerint például az „ifjúság” olyan fontos jelölőjévé vált az emberek médiahaszná- lat általi identitásalkotó tevékenységének, hogy a kifejezés már nem is egyszerűen csak arra vonatkozik, hogy a fatalok mit csinálnak. Így tehát „az ifjúsági kifejezés már nem feltétlenül és közvetlen módon kapcsolódik a fatalság álla- potához (…) a mai fatalokra gyakran úgy tekintenek, mint akik nem rendelkeznek a felfor- gatás és az ellenállás olyan potenciájával, ami a fatalok korábbi generációira volt jellemző (…) számos olyan vonást, amelyet korábban a fataloknak tulajdonítottak, ma a korosztá- lyok sokkal szélesebb rétegeiben fgyelhetünk meg.” (2007, 23.) Ebben az értelemben az ifjúság a társadalommal kapcsolatos folyamatos politikai elköteleződést jelenti. Bennett szerint például a fatalság azzal függ össze, hogy mit teszünk, nem azzal, hogy mennyi idősek vagyunk (2007). A szubkultúra-kutatások tehát két lehetséges választ is adnak arra a kérdésre, hogy miért érdekes az, hogy mi történt, amikor Ryan és David találkoztak. Elő- ször is, a fatalok a médiát és a nyelvi stílusokat arra használják, hogy kifejezzék történelemi hovatartozásukat. Másodszor, a fatalok nyelvhasználata általános vonz- erővel bír. A jellegtelen lakótelepen rögtönzött leszámolás esete mindkét elképze- lést dramatizálta. Az egyik szinten Florence volt Cameron John Amy Bird Bellje azzal, ahogy a tory vezető megragadta a lehetőséget, hogy politikai tőkét ková- csoljon abból, hogy egy fatal szerepét játszotta. De ellentétben azzal, ahogyan Wakefeld felhasználata Birdöt, Cameron stratégiája Ryan Florence-nek is hangot adott. John Amy Bird Bell életének és halálának a felelevenítésével Gatrell bizo- nyítékot talált arra, hogy Wakefeld beszámolója a tágra nyílt szemű ártatlan fú- ról megkérdőjelezhető, és arra fgyelmeztetett, hogy kevés bizonyíték van arról, hogy az ifjú gyilkos valójában milyen lehetett. Florence motivációiról pontosabb képet alkothatunk, mert számos interjút készítettek vele az országos sajtóban. A brit bulvárlapban, a The Sunban Florence kifejtette: „A poénkodás és a felhajtás miatt csináltam. Azt gondoltam, hogy vicces lesz egy kis színjáték a haveroknak, ezért mentem mögé, és tettem úgy, mintha meghúznám a ravaszt.” (Patrick, 2007.) Még ha Florence nem is sejthette, hogy a közvéleményt érdekli a viselkedése, a kapucnis fú pillanatok alatt otthonosan mozgott a refektorfényben, magabizto- san hozta összefüggésbe a tettét David Cameron politikai napirendjével és a man- chesteri fatalok társadalmi-kulturális státuszával. Később a BBC ezt közvetítte: „A tinédzser, akit lencsevégre kaptak, miközben játékból fegyvert fogott David Cameronra, azt állítja, hogy a tory vezető nem hallgatta meg a helyieket egy manchesteri lakótelepen tett látogatása során (…) Ryan, aki az úgynevezett Benchill Mad Dogs banda tagja, el-