Page 44 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

42 Ifjúság és média Az érvelés alátámasztása érdekében a fejezet szembeállítja Grossmannak a mé- diaerőszak fatal közönségre gyakorolt hatásáról szóló nézeteit Jonathan Pieslak vizsgálatával – utóbbi azzal foglalkozott, hogy a második iraki háború alatt a fatal katonák miért hallgattak rapzenét, amikor színházban voltak. Pieslak kutatása (2007, 2009) bemutatja, hogy a média hogyan fejt ki erőteljes hatást a fatalokra még akkor is, ha azok pontosan tisztában vannak azzal, hogy éppen mi történik velük. Pieslak azt szemlélteti, hogy a kvalitatív kutatási módszerek különösen al- kalmasak arra, hogy a hatások gyakorlati működését azoknak a részvételével ér- telmezzük, akik ki vannak téve ezeknek a hatásoknak. Ez a megállapítás alapvető jelentőséggel bír a diszciplína szempontjából, ugyanis azt sugallja, hogy a hatásku- tatás (amely többnyire kísérleteket, kérdőíveket és kvantitatív módszerek használ) és a média kulturális tanulmányozása (amelynek kvalitatív módszerei lehetőséget adnak arra, hogy fatalok a saját szavaikkal beszéljenek a médiahasználatukról) jelentős ontológiai hasonlóságot mutatnak a média hatásaival kapcsolatos kijelen- téseiket illetően. A média hatásainak efféle opportunista megközelítse az ezt kö- vető fejezetekben magyarázatot adhat arra, hogy a média miként késztethet mér- téktelen italozásra, hogyan alakíthatja át az iskolai lövöldözéseket látványos, kulturális eseményekké, hogyan ösztönözheti választásra a fatalokat a politikai kampányokban, és hogyan bírhatja rá őket, hogy részesei legyenek a celebek vilá- gának. A fejezet: – bemutatja a hatáskutatások lényegét, és hogy miért szükséges minden média- kutatónak jártasságot szereznie az irányzat legfontosabb irodalmaiban; – a hatáskutatások hagyományain keresztül megmagyarázza, hogy a hatásvizsgá- latok miért „ifjúsággal” kapcsolatos kérdéseket vetnek fel; – vázolja a hatástudományokkal kapcsolatban felmerülő politikai és módszertani kifogásokat; – feltárja a hatáskutatások egyik jelentős irányzatát, amely elismeri a médiahatás társadalmi komplexitását, és elutasítja azt az elképzelést, hogy a médiatartalom önmagában is felelős lehet a fatalok gondolataiért és tetteiért, függetlenül attól, hogy kik ezek a fatalok, vagy hol vannak; – kiemeli Pieslak tanulmányát mint a médiakutatás olyan példáját, amelyben kitün- tetett hangsúly kerül a médiakultúra fatalok által megélt élményeire, és amely egyben meggyőző bizonyíték arra, hogy a médiaipar hogyan tudja kihasználni a szociálisan veszélyeztetett fatalokat akkor is, ha a fatalok pontosan tudják, hogy mi történik velük. Mi a hatáskutatás, és miért kell ismernünk? A könyv elején lelepleztük azoknak az elképzeléseknek a téves voltát, amelyek túlzott mértékben leegyszerűsítik a média hatásainak értelmezését. Azonban fon- tos leszögezni, hogy hatáskutatók közül csak kevesen azonosulnak az efféle néze-